Nahát, mik ezek a neonkék, lyukas izék a Grabenen?   

Új városi bútorok? Turistacsalogató látványosság? Netán matematikai feladvány? Nem, kérem, ez maga a művészet.

Egy egészen tetszetős nappalit rendeztek be a Grabenen. Neonkék színével messziről csalogat, szinte felkínálkozik a sok legós „alak”: bátran, használj csak! És ne zavarjon, hogy nem otthon vagy. De ne ijedjünk meg, ezúttal ideiglenesen kerültek a berendezési tárgynak is beillő alkotások a térre, hogy otthonossá és lakájossá tegyék ezt a milliók által kedvelt részt. Mert hol másutt is kaphatna helyet a művészet, mely esetünkben egy installáció képében jelenik meg, mint a luxus, a fogyasztás, a vásárlás lüktető, pulzáló köldökzsinórjaként ismert Grabenen. Annyi embert, ahány itt megfordul, egész évben nem lát az összes bécsi múzeum.

Most egy nappalival bővült a tér, két éve pedig ugyanitt egy lovasszobor aratott zajos sikert. Akkor Julien Berthier francia művész alkotása, a Monumentális törés (Monumental break), a hatalom és a történelem összefonódását demonstrálta, a darabokra vagdalt lóval, és földön ülő gazdájával. Korunk modern Don Quijotéját sokan a szívükbe zárták, vidáman szelfiztek vele, és vitték haza emlékbe a bús lovagot, ahogy a Graben aszfaltján gubbasztott.

Idén is egy francia művészt, nevezetesen a Lisszabon és Párizs között ingázó Didier Faustinot kérték fel, hogy installációjával töltse be a teret, hívja fel a művészeti alkotásokra a figyelmet. A kezdeményező ezúttal is a KÖR (Művészet szabadtérben – Kunst im öffentlichen Raum), mely 2004 óta elsődleges feladatai közé sorolja a közterületek felpezsdítését, a művészet elérhetőségét és mindenki számára történő hozzáférését.

Az alkotás címe: „Domestic Landscape 2.0” (Otthoni táj). Ha a környezettől elvonatkoztatunk, olyan, mint egy nappali a szabadban. Modern, feltűnő színű, többfunkciós, felnőttekre szabott, építőkockáknak kinéző berendezéssel, mely pad, szék, asztal, bárpult egyszerre. Hogy ki mire használja, tényleg csak fantázia kérdése.

A lényeg mégiscsak az, hogy otthon érezzük magunkat, még akkor is, ha nyilvános helyen lóbáljuk a lábunkat. Az installáció nem l’art pour l’art mutatja magát, hanem egyben használható tárgy, ráadásul meglepően kényelmes is. És még csak biztatni sem kell az embereket, leülnek, pihennek, esznek, isznak egyet, majd, mint akik jól végezték dolgukat, felállnak és továbbmennek.

November 1-ig ezt bárki megteheti.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt