A görög negyed Bécsben

A Schwedenplatztól indulva a Stephansplatz felé haladva rögtön forduljunk balra. Ott van a Griechengasse, a görögökről elnevezett utcácska. Csendes, sikátoros, nem is hinnénk, hogy a császárvárosban járunk.

A 18-19. században görög-ortodox kereskedők, kézművesek keveredtek erre, és telepedtek le. Itt ütöttek tanyát és a környéket szép lassan belakták. Amit létrehoztak, egy igazán kedves és történelmi szempontból is izgalmas terület, melyet a Griechengasse, a Hafnersteig, és a Fleischmarkt fog közre. Bár ma már nem számottevő a görögök száma a fővárosban, lényegesen kevesebben vannak, mint a múltban, a negyed máig őrzi a nevüket, elsősorban az ide felhúzott ortodox templomoknak és Bécs legismertebb kocsmájának köszönhetően.

Már rögtön az utca elején egy érdekesség, itt található Bécs egyik legrégebbi világi épülete, az úgynevezett Steyrerhof. Nevét Ulrich von Steyrről kapta, aki 1421-ben a házat az utódaira hagyta. Bár a házat többször renoválták, a kor divatjához alakították, azért szerencsére maradtak fent eredeti, a 13. és 18. századból származó részletek, amiben a ma embere gyönyörködhet.

Vele átellenben áll a görögkeleti templom, melyet az itt élő etnikum elsőként épített meg. Oldalán egy emléktábla, melyet az ismert író, forradalmár, a görög függetlenségi háború élharcosa, Rhigas Velestinlis-Pheraios halálának 200. évfordulójának emlékére helyeztek ide. Két évvel halála előtt megfordult Bécsben, dalaival, írásaival tüzelve az itt élőket. Apropó, a görög 10 centesen ma is ott a képe.

Mielőtt befordulunk a szűk sikátorba, vessünk egy pillantást az előttünk álló házra gótikus stílusban épült házra, annak is a falára, melynek mélyedésében egy 17. századból, a barokk idejéből származó Madonna és lámpás húzódik meg.

Szűk, macskaköves sikátoron visz tovább az utunk, a házak karcolják az eget, már-már összeérnek, gótikus ívek kötik össze őket. Mintha romantikus andalgásra találták volna ki a helyet. Nem is hinnénk, hogy itt egykor, egészen 1912-ig, lovas kocsik közlekedtek. Egy tábla hívja fel erre a figyelmet, mely útmutatást ad az erre közlekedőknek, óvatosságra intve őket. A vakolatot védendő gömbölyű kis ütközőket is építettek, hogy a házak fala ne sérüljön meg.

Kiérve a sikátorból máris ott a Griechenbeisel, Bécs egyik legrégebbi, 1447-ban alapított fogadója. A belső udvarában lévő lakótorony 12. századi, de az épület is majdnem olyan régi, ha nem régebbi. A kocsma egyik cégérét, a legendás Lieber Augustint borostyán futja körbe. Hatalmas dudával a kezében, mintha még ma is fújná a magáét, dalait, melyekkel megríkatta a vendéglő közönségét, amikor elmesélte, miként került a pestis áldozataival együtt ő maga is tömegsírba. Ma a bejárat alatti pincében raboskodik. Az idők folyamán sok híres ember megfordult itt, köztük Mark Twain is.

Vele átellenben áll a tolerancia háza, a Toleranz-Haus. Egykor ennek a helyén, körülbelül abban a magasságban, ahol most II. József császár aranyba öntött profilja néz ránk, az alatta felirattal: „Mulandó ez a ház. Nem úgy József híre. Ő türelmet, toleranciát adott nekünk, halhatatlanságot viszont ő kapott.”, hirdették ki a türelmi rendeletet, mely szabad vallásgyakorlást és hivatalviselést biztosított egyes felekezeteknek, így a görögkeletieknek is.

80 év is eltelt, mire a görögök a tettek mezejére léptek, és felépítették maguknak a Szentháromsághoz címzett ortodox templomot, a Griechenkirchét. A bizáncias stílusú homlokzat átépítésében nem kisebb név, mint Theophil Hansen közreműködött. A kívülről is igen impozáns ortodox imaház belülről zavarba ejtő pompával fogad. Egy darabig biztos tátjuk majd a szánkat. Márvány előcsarnok, aranyba borult oszlopok, féldrágakövek a falakon, hihetetlen, már-már hivalkodó gazdagság. A templom építését a tehetős bécsi görög kereskedők finanszírozták.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt