Másznak a bécsiek  

Mászófal egy barokk ház udvarában? Ráadásul öt emelet magasságban? Ennek jártam utána. 

Bár nem volt olyan egyszerű, mint elsőre hittem, mert hiába nyomtam a csengőt és a kilincset, bebocsájtást nem nyertem. Próbálkozásomat végül mégis siker koronázta, valaki szólt az ablakból, hogy menjek a ház oldalába, a boltban kérjek segítséget, ahol árulják a mászáshoz szükséges felszereléseket. 

Ott meg szavam feledve, a választék nyűgözött le. Ennyi kütyüt egy helyen még nem láttam sosem, volt ott minden, ami a sportmászáshoz, a természet meghódításához, a túrázáshoz kell, méghozzá a szivárvány minden színében.

Az eladó látta ámulatom, de csak magában mosolygott, majd telefonált egyet, és mondta, most már beengednek. A bejárattal szemben egy tábla hirdette, nem akármilyen az épület története. Itt már 1000-ben is állt ház, melynek alapköve ma is az épület része, és hogy valamikor ez volt az egyetemi negyed része, 1935-től pedig az Osztrák turisztikai klub székhelye.

A klub 1869-ben alakult, épp akkortájt, amikor a mászás virágzását élte világszerte. A hegyek világa mindig is vonzotta az embert, de meglehetősen sokáig kellett várni arra, hogy a bérceket valaki meghódítsa. Onnantól kezdve viszont nem volt megállás, sokakat hajtott, vitt a kíváncsiság fel és egyre feljebb, a hófödte magaslatok misztikus rejtekébe.

Nem is csoda, hogy egy alpesi országban, mint Ausztria, adottak a körülmények, így a túrázás és a hegymászás népi sporttá lett. Sokan másszák a hegyet, ifjak és idősebbek és a sportolás mellett a természettel is ismerkednek. Ausztriában már 1862-ben megalakult az Osztrák Alpesi Egyesület, mely a hegycsúcsok megmászására buzdította és készítette fel az önjelölteket.

Bécsben ma is sokan törnek csúcsra. Itt van Ausztria legnagyobb mászócsarnoka. A Kletterhalle több mint 100 ezer látogatót vonz évente. Kinti és benti műhegyekkel felszerelkezve, összesen 2700 négyzetméter a megmászásra váró felülete.

Jó sport ez a városi embereknek, azoknak, akik nem az Alpok mellé születtek, de mégis vágyják a hegyeket. Nemcsak a fizikai erőnlétet tartja karban, de fejleszti az egyensúlyérzéket, ügyességet és találékonnyá tesz. Persze, mint minden sportot, ezt is tanulni kell, itt például évente 900 különböző kurzust indítanak, hogy a részvevők megtanulják az alapokat és fejlesszék magukat.

A mászásról annyit tudok, hogy van lépés, meg fogás és irtózatos a magasság. Ennyit egy helyen persze nem talál a természetben az ember. A terem nagysága is impozánsan hat, most épp a gyerekek gyakorolnak és a falon libasorban kúsznak, keresve a lépéseket és a fogásokat.

Itt mindenki kipróbálhatja, milyen magasra viszi fel a bátorsága. Még világkupás fala (Weldcupwand) is van, az odakint, a szabadban. Meglepett, hogy nem magas, de elmagyarázták, nem olyan egyszerű ezen a mászás, mint ahogy az egy laikusnak tűnik. Csupán pár négyzetméteren egyenes rajta a fal, a többi helyen görbül, hullámzik, ember legyen a talpán, de legalábbis profi, aki ide felmászik.

Az osztrákok buzgón gyakorolnak, különösen mióta tudják, a 2020-as olimpiai játékok közé bekerült a sportmászás.

Kérésre: http://www.oetk.at/kletterhalle/  és https://www.kletterhallewien.at/

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt