Az édesszájú Ferenc József

Többi között az isler is hamarosan felkerülhetnek az UNESCO kulturális világörökségének a listájára. Legalábbis ezért küzd megszállott édességrajongók egy csoportja, akik szerint bizonyos sütemények ugyanúgy hozzátartoznak Ausztriához, mint az Alpok vagy a bécsi valcer.

Ferenc József imádta az édességeket. Az igen puritán és munkamániás császár gyengéd érzelmekkel viseltetett a sütemények iránt. Közülük többet kedvenceként illetett. Ezek egyike volt az isler, vagy, ahogy eredetileg írják, Ischler, mely annyira népszerű lett, hogy így, karácsony tájékán országszerte az ünnepi asztal része lett.

Schoko-Ischlertötchen

Vitán felüli, hogy a csemege Bad Ischlről, a felső-ausztriai városkáról kapta a nevét. Arról a helységről, ahol vélhetően, vagy melynek köszönhetően megfogant Ferenc József. Ferenc Károly és Zsófia főhercegnő frigyéből sokáig nem született gyermek. Az udvari orvosok, talán kínjukban, vagy talán bízva a csodában, Salzkammergut vidékére küldték a császári párt, sókúrára. Nos, vagy a kúra, vagy a jó levegő és a pihentető környezet, nincs, aki megmondja, melyik lehetett, megtette jótékony hatását és hamarosan sorra születtek a kékvérű gyermekek, a „sófőhercegek”. Elsőként mindjárt Ferenc József.

Ö-Franz_Karl

A császár élete végéig kötődött a városhoz, itt ismerkedett meg Sissivel, itt jegyezte el, és miután anyjától, Zsófia főhercegnőtől a Kaiservillát nászajándék gyanánt megkapta, rendszeresen visszatért nyaranta, kvázi ez lett a nyári rezidenciája. Hosszú éveken át itt ünnepelte születésnapját, augusztus 18-án. És ahogy a fáma tartja, itt kóstolta először az islert is, az Ischler Törtchent, az aprócska tortát, talán épp a születésnapján. Legalábbis sokan ezt állítják.

Kaiservilla_vorderansicht

Ezzel szemben az az igazság, hogy az eredetileg rumos csokoládékrémmel töltött süteményt, melyet a császár egyik kedvenceként jegyez a nép, a legendás Zauner cukrászda mesterszakácsa, Richard Kurt jóval később, a császár halálát követően, az ’50-es években alkotta meg. Művéért egyébként az 1958-ös brüsszeli világkiállításon aranyérmet is kapott. Az isler diadala mégsem ezzel lett teljes, hanem Eugen Brixel zeneszerző által komponált valcerrel, az „Ischler Törtchen” cíművel. A tényekben nem kételkedve, ám azok ellenére a köznyelvben összeforrt Bad Ischl, Ferenc József és az isler neve.

BadIschlZeunerEsplanade

A Zaunerben az islert kétféleképpen készítik, csokoládéval töltve és leöntve, vagy lekvárral töltve és kávés bevonattal díszítve. Az eredeti recept persze hétpecsétes titok. A többi “echte” pedig mind utánzat. Talán a múlt század eleji Váncza sütőpor füzetecskéjében lévő is. De egy próbát talán mégis megér, így, karácsony környékén.

Nuß-Ischlertötchen

Császárfánk (Ischl-i fánk, kitűnő)

DSC03602

25 deka vajat 35 deka lisztet, 1 csomag Váncza-sütőport és 25 deka cukrot jól eldolgozunk, azután 15 deka héjazott őrölt mandulát, 1 csomag Váncza-vaniliacukrot és 2 kanál rumot gyúrunk hozzá. Vékonyra nyújtjuk, és kis pohárral kiszakítjuk. Sütés után a kihűlt korongocskákból kettőt-kettőt baracklekvárral összeragasztunk, s gőzön olvasztott főzőcsokoládéval leöntve tálaljuk.

JÓ ÉTVÁGYAT!

Fotó: saját/wikimedia/wikipedia

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt