Gólyalesen Bécs mellett  

Tudtad, hogy Marchegg környékén székel a legnagyobb gólyakolónia Közép-Európában? És azt tudtad, hogy a helyiek az éj királynőjeként emlegetik a gilicéket?

Sokáig tartotta magát a fáma, hogy gólya hozza a babát a családok otthonába. Marchegg városában nincs extra szaporulat, úgy látszik, a gólyák máshová pottyantják a babákat. Ám ennek ellenére az itt élők a kelepelő gilicéket igencsak kedvelik, évről évre kíváncsian fürkészik, hogy a tavasz hírnöke mikor érkezik. Azt olvastam, az idén felettébb sietett, és már február végén, napra pontosan 26-án délelőtt megjelent. Három héttel korábban, mint az elmúlt évben, ami okozott némi értetlenséget, felfordulást a városka életében.

 

Az ide visszajáró gólyák elképesztően hosszú utat tesznek meg. Dél- és Kelet-Afrikából indulnak, átvágnak Egyiptomon, átkelnek a Boszporuszon, 10 ezer kilométert szárnyalnak, mire a March-Thaya Auen természetvédelmi körzetben landolnak. Közép-Európában ez a vidék a fehér gólyák legfontosabb költési helye.

Az 1100 hektáros természetvédelmi övezet Marchegg és Zwerndorf közt terül el. Marchegg különösen izgalmas terep, hisz errefelé a gólyák nem villanypóznán, hanem az öreg tölgyes ágai közé rakják fészkeiket. Társbérletben laknak, egy-egy fán akár 6-7 pár is otthonra találhat. A lakájos, gallyakból készült hajlékok súlya tetemes, akár több száz kiló is lehet. Tavaly például 29 pár tért ide vissza, hogy tojásait lerakja. Az ornitológusok szerint az elmúlt évben a szokásosnál kevesebb volt a fészekalja, 84 fióka jött a világra.

Először a hímnemű egyedek érkeznek meg, és foglalják el régi fészkeiket, és miután kicsinosították otthonukat, fogadják a tojókat. A gólyák igen hűségesek, családalapításba régi párjukkal fognak, és az utódokról is együtt gondoskodnak. Általában 3-5 fiókát nevelnek, akik 3 kilósra hízva hagyhatják el először fészküket, repülni, enni tanulnak, hogy bírják a visszautat. Július vége felé gólyák hada lepi az eget Marchegg felett, ám erre még egy kicsit várni kell.

A kastély körülvevő tölgyes a kedvencük. A rét, a mező, a kaszáló, a folyó menti ártér, a lápos terület ínyencfalatokat rejtenek, a vegetáció is alacsony, ami kényelmessé teszi az élelem utáni vadászatot. Szóval a környék kész „gasztro- paradicsom”.

Apropó, kastély. Az első várat II. Ottokár, cseh király, a 13. században építette, hogy területét a magyaroktól megvédje. A 17. században került ez a vidék a Pálffyak kezébe. Az eredetileg reneszánsz stílusban épült kastély árokkal volt körülvéve, egyik oldalát a Morva folyó védte. Pálffy Miklós a kastélyt átépítette, barokk elemekkel bővítette. A főként vadászatok alkalmával használt épület idővel barokkos formát vett, és egy szép parkkal szélesedett. Az utolsó Pálffy, aki a kastélyt lakta, 1947-ben halt meg, rá 10 évre került a palota Alsó-Ausztria tartomány tulajdonába. Jelenleg időszaki tárlatokat fogad be, miközben évek óta folyik az alsó szint renoválása.

Március 23-tól látogatható a marcherggi gólyaház, ahol a gólyákról sok érdekességet tudunk meg, és ahonnan túrákat, gólyaleseket is szerveznek. Ja, és hogy miért nevezik a gilicéket az éj királynőjének? Miután az utódok a tojásokból kibújnak, az egyébként nappali madarak éjszakai vadászatba fognak, hogy az óránként, kétóránként megéhező fiókáik finom falatokat kapjanak. (Bővebben: Itt. )

 

És ha már Marchegg. Tudtad, hogy az öreg vasutasok a rákosszentmihályi körvasút váci vonal feletti felüljáróját a mai napig „marcheggi hídnak” hívják? És pedig azon okból, hogy Marchegg volt az 1846-ban átadott első vasúti vonal osztrák végpontja, mely Pozsonyon át Budapestet és Bécset vasúttal összekapcsolta, méghozzá 1851-óta

Fotó: saját/gólyás képek illusztrációk

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt