Egy egzotikus park Bécsben

Ha a nyugalom szigetén kicsit megpihennénk, szívesen meditálnánk, mint ahogy teszik ezt a cseresznyefa virágzásának idején a japánok, akkor látogassunk el Döblingbe, Bécs egyik elit kerületébe, a japánkertbe, ahol nemcsak ezernyi szépségbe botlunk, de a lelki békénkre is rátalálunk.

Az U4-es metró Heiligenstadt megállójától a 10a busz visz oda. A Barawitzkagassénál többen leszálltunk, a térképet bújva, mindannyian tanácstalanul álltunk. Aztán jött a felmentő sereg, egy helyi, fiatal pár, ők tették a társaságot irányba. Mosolyogva annyit mondtak, menjünk a nyomukban, ők tudják, hol virágzik a cseresznyefa.

Pár lépésnyire, már a sarkokról látszott a tumultus. Fényképezőgéppel felszerelkezve tolongtak az emberek, hogy megörökítsék az utolsó pillanatokat, mikor még virágzik a cseresznye.  A mindössze 4000 négyzetméteres kis kert csodás hátteret nyújt a baráti, családi fotók elkészítéséhez.

A Setagayapark az egyik legszebb és legkülönlegesebb park Bécsben. Nevét Tokió ismert városrészéről kapta, melynek vezetése a kertet a döblingi lakosoknak ajándékba adta, mivel a két kerületet idestova 30 éve szoros baráti kapcsolat fűzi össze. A kert, e meghitt viszony szimbólumaként, 1992-ben készült. 

Ken Nakajima, neves kertépítész tervezte, és a hagyományos japánkert összes kellékét beletette. Vannak kövek, hídak, tavacska, benne sok-sok aranyhalacska, teknősök napfürdőznek a szabadban, és nem hiányzik a virágzó magnólia átható illata. Pici Japán a nagyvárosban.  

Az ázsiai parkkultúra, az esztétikum, az egzotikus világ mítosza még azokat is meghatja, akiket nem szippantott be a kelet misztikuma, a távol-keleti filozófia, akik nem ismerik ki magukat a virágok, növények jelentése között. Sokan csak azért kirándulnak erre, mert eljutott hozzájuk a kert híre.  

Japánban hanaminak hívják a cseresznyevirágzást. Tradíciók sora épült rá. Fesztiválok, piknikek, visszavonulás és az élet múlásán történő elmélázás. Sok japán turista látogat el ide. Nyilván keresik a békét, a csendet, amire egy nagyvárosban nem mindenütt lelhetnek, és a világért sem hagynák ki ezt az ünnepet. Ők már csak tudják, egy japánkert mitől különleges.

A bejáratnál, közvetlenül a tó partján, áll egy teaház. Kár, hogy itt nem aromás itallal fogadnak. Gésák sem sürögnek-forognak, hogy szórakoztassák az idelátogatókat, akkor lenne igazán teljes a távol-keleti kényelem. Azért a hangulatra így sincs panasz.  

A bejáratnál egy tábla, hieroglifákkal írja „Furomon”, ami annyit tesz, Paradicsom. Egy hely, ahol akár paradicsom közeli állapotba is juthat az ember. Feltéve, ha kellően nyitott és nincs ekkora tumultus. A kép azért így is idillikus.

Cím: Hohe Warte 8.

Nyitva: április 1-től novemberig, 7.00 – 15.00

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt