Giccses idill – kiskertek Bécsben
Kevés olyan dolog van Bécsben, amiért az emberek akár éveket is várni kényszerülnek. A kiskertek épp ilyenek. Imádnak kertészkedni az itteniek.
Hétvégén, ha jó az idő, kirajzanak a helyiek, maguk mögött hagyva a betonrengeteget, a zöldbe igyekeznek. A szerencsések saját oázissal rendelkeznek. Minden városlakó vágya, hogy legyen egy picike, saját kis víkendháza, pláne a városban, melyhez terület is tartozik, ahol zöldséget vethet, gyümölcsöt nevelhet, kedvére pihenhet, ám a várólista egészen meredek, sok időbe telik, míg valaki ilyet bérelhet.
Felparcellázott területek, pár száz négyzetméteres telkek ezek, melyeket a lakók a várostól igen olcsón bérelnek. Legalább 3 millió van Európa-szerte. Bécsbe is jócskán jutott belőle, a legváratlanabb helyeken botlunk ilyenekbe. KGV a kulcsszó, ami a Kleingartenverein, vagyis a kiskert egylet, vagy szövetkezet rövidítése.
A kiskertek története több mint 100 éves múltra nyúlik vissza, de csak Bécsben. A mozgalom ugyanis ennél jóval idősebb, és Németországból terjedt el. Moritz Schreber orvosprofesszor volt az „egészségügyi” kertek elvének szószólója, őszintén kimondva, hogy a hosszú élet egyik titka, ha az ember a természet részeként a zöldben él, ott kertészkedik, sétál, eszik, és neveli gyermekeit. Az első kiskertkolóniát halála után alapították, és emléke előtt tisztelegve Schreber Szövetség lett a neve.
Annak idején azzal a céllal osztottak földeket, hogy a városlakók maguknak jobb életminőséget teremtsenek, aztán a háborúk alatt és után, az emberek a túlélésért küzdöttek, élelmiszert termeltek, hogy elkerüljék az éhínséget. Bécsben 1914-ben, épp a háború évében hoztak létre a kiskerteket, akkor osztottak földeket, hogy legyen mit enni az embereknek.
Ma a rekreációról szól a történet, a kiskerttulajdonosok „hobbikertészek”. 33 ezren vannak, közülük 20 ezren a várostól, jutányos áron bérlik a földet, a többieké saját tulajdon. Egyébként egyesületekbe tömörültek, hogy jogaikat, privilégiumaikat így védjék meg. Bécsben 250 egyletet jegyeztek be.
Sok kerületben parcelláztak fel földeket, vannak olyanok is, melyeket ma többemeletes házak vesznek körbe, de olyanok is, melyek tőszomszédságában milliós értékű lakások épültek.
Az egyik legnépszerűbb az Öreg-Duna mentén elterülő “Neu Brasilien“ (Új Brazília) névre keresztelt kolónia, mely a Duna szabályozását követően, 1904-ben alakult meg. Nevét akkoriban az itt húzódó, fehér homokos fövenyről kapta, mely olyan volt, mint a távoli Brazília tengerpartja.
Közép-Európa egyik legnagyobb, felparcellázott, városi kiskertkolóniája is itt van Bécsben, éspedig a Simmering nevű kerületben. Az összesen 152 ezer négyzetmétert 659 kertre osztották fel, mely mind a négy oldalról többemeletes házakkal van beépítve. Zöld oázis a kerület szívében.
A bérlemények egyébként gazdát ritkán cserélnek, apáról fiúra öröklődnek. A telkek is felértékelődtek, a zöld terület a városiak számára egyre nagyobb érték lett. Kiemelt területeken bérleményhez jutni szinte lehetetlen. A kiskertekben házak épültek, sokan ki is költöztek, és egész évben kint élnek.
A városi vezetés külön rendeletet hozott, megadva, mekkora lehet a felépítmény mérete, hogy mikor mit csinálhat az ember benne, azt már az egyesület szabja meg. Az egyik alapelem, hogy 12 és 14 óra között füvet nyírni nem lehet, hagyni kell pihenni az embereket.
Fotó: saját és internet
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt