Hitleri mementók Bécsben

Bár 70 éve, hogy a háborúnak vége, és béke köszöntött Európára, Hitler ördögi műve, melyet a városra hagyott, nap mint nap felidézi a sötét múltat, és a szörnyű időkre emlékeztet.  Az égbe nyúló, félelmetes monstrumok árnyékot vetnek minden értelemben az itt élők életére. Hitler gondoskodott róla, hogy emléke fennmaradjon. 

Hitler annak idején parancsba adta, legyen Bécsnek is légvédelmi vonala. Ám a sűrű beépítettség miatt nem volt terület, ahol a légvédelmi ágyúk elfértek. Így születtek meg azok a hatalmas építmények, melyeket flaktoronynak (légvédelmi erődnek) nevez a történelem. (Bécsen kívül Berlinben és Hamburgban is épültek ilyenek.) Az itteniek viszonylag épségben maradtak fenn.

Ha húzunk egy egyenlő szárú háromszöget, és a közepébe a Stephansdomot helyezzük el, épp a három kiszögellésben találjuk a tornyokat, a hitleri mementókat. Földrajzi fekvésükből adódóan eltérő a magasságuk, de csak azért, hogy a tengerszint feletti egyenlő legyen, így szavatolták a rádiókapcsolatot és a légvédelmet. A ’40-es években épültek. Méghozzá párban. Az egyik támadott, a másik védelmet biztosított. Bécsben hat ilyen van.

Az egyiket G-toronynak nevezték (Gefechtsturm=csatatorony), ezen kapott helyet a fő légvédelmi fegyverzet, a másik, az L-torony (Leitturm=vezérlőtorony) kissé távolabb épült, ezen a tűzvezetésről gondoskodott a radar. A toronypárokat a föld alatt 1,5 m átmérőjű kábelcsatorna köti össze, mely, ha úgy adódott, menekülő útvonalként is szolgált. 

Irdatlan mennyiségű betont hordtak bele, bombabiztosra volt tervezve. Hogy kinek jutott ilyen az eszébe? Egy berlini építész, Friedrich Tamms volt az, aki e kétes dicsőséget magának megszerezte, és ezeket a vasbeton kolosszusokat megtervezte. Mintául a középkori várak szolgáltak, azoknak volt ilyen hatalmas a mérete és ugyancsak védelmi funkciót töltöttek be.

A légvédelmi célokon kívül a tornyok oltalmat nyújtottak a civileknek is, hozzávetőlegesen 30 ezer ember bújt meg a bombázások idején itt. Állítólag ide menekítették a műkincseket is. Graffitik is maradtak a falon. A kényszermunkára kivezényelt hadifoglyok, franciák, olaszok, később oroszok, húzták fel a 3,5 méter vastag falakat. Ők hagytak üzeneteket az utókornak.

Az első flaktorony, amelyet Bécsben megépítettek, az Arenberg parki lett. 1942 decemberében kezdték és 10 hónap múlva be is befejezték a kilencemeletes, negyvenkétméteres tornyot. Négy bejárata van, az egyiket a katonák használták a másik három pedig a civileknek volt fenntartva. Az épület nem biztonságos, ezért nem is látogatható. Mégsem áll üresen, az Iparművészeti Múzeum (MAK) raktára kapott benne helyet és a kertészeti vállalat tartja itt szerszámait.

Van egy pár a három közül, mely nem közvetlenül egymás szomszédságában épült. De nem csak ettől különleges. A páros egyik tagja, az L-torony az egyetlen, mely funkciót kapott. Ide költözött a gyerekek kedvence, a Tenger Háza. Ma gyerekzsivaj feledteti a múltat, kacagás, álmélkodás és őszinte rácsodálkozás. Na, nem az építményre, hanem a benne élő sok-sok élőlényre. Egy torony, melybe élet költözött, a tenger lakóinak ad otthont.

Párja, a G-torony, a Stiftskaserne, kissé távolabb, egy másik kerületben, a 7-ben árválkodik. Ez a páros épült másodjára. 1944 júliusában a várost már innen, 45 méter magasról is védték.

A harmadik torony az Augartenben a Péter fedőnévre hallgatott. Utolsóként épült fel. ’44 nyarán vágtak bele a több hónapos építkezésbe. Ez hallatlan optimizmusra vallott. Egyébként mind közül ez a legmagasabb. 55 méterig szalad a szem, hogy a végére érjen. 12 emelet fért bele. Ma üresen, elhagyatottan áll. Csupán egy drótkerítés jelzi, idegennek ildomosabb kívül maradni. Békésen trónol a helyén. Körülötte gyerekek ricsajoznak, játszanak, ők még nem tanultak történelmet. Társához képest kecsesen szakítja a fellegeket a másik torony, az L. Az Augarten csendes, békés meghittségét töri meg. Bár körbeölelik a fák, mégsem bújtatják. Ijesztő a mérete. Nincs az a fa, amelyik odáig felérne.  

Hogy ezek miért maradtak meg Bécsben, csúfítva a városképet? A berlini flaktornyokat a háború után nagyrészt felrobbantották, a hamburgiakat átalakították, az itteniek viszont változtatás nélkül maradtak meg. Felrobbantásuk a lakóházak közelsége miatt már régen sem volt lehetséges, mára pedig se pénz, se muníció nincs senkiben, hogy eltakarításuknak, vagy hasznosításuknak nekiveselkedjen. De amúgy is elkéstek vele, az épületek műemlékvédelem alá kerültek. 

Fotó: saját és internet

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt