Hundertwasser és Schiele – két festőzseni a bécsi Leopold Múzeumban

Idén február 19-én kereken 20 éve, hogy Hundertwasser távozott az örök vadászmezőkre. Halálának kerek évfordulója alkalmából a Leopold Múzeum kiállítással tiszteleg, melyet Hundertwasser az osztrák zsenihez, Schieléhez fűződő kapcsolatának szentel.

Tudtad, hogy a környezettudatos építész, az öko úttörője, Hundertwasser Egon Schielét szellemi atyjaként tisztelte, és hogy szorosan kötődött a festőzsenihez? Alkotásaik most szokatlan dialógust folytatnak, az utókor jóvoltából a Leopold Múzeumban. 170 mű fonódik egymásba, egyik a másikból nyer ihletet, az egyik a másikat inspirálja, a néző pedig keresi az összefüggéseket, miközben remekműveket nézeget, és egy izgalmas játék része lesz. Tudtad, hogy a botrányos zseni Hundertwasser művészetét és alkotói pályafutását alapvetően meghatározta, befolyásolta? Hogy sokkal több volt bennük a közös, mint ami első látszatra szembeötlő? Hogy Hunderwasser határtalan lelkesedésében olyan mondatokra ragadtatta magát, hogy szerinte talán Van Gogh-énál is nagyobb Schiele talentuma. (Foto: Leopold Museum, Wien/Manfred Thumberger© 2020 Namida AG, Glarus, Schweiz)

Egész életében csodálta, 1962-ben a Biennáléra készülve azt írt a falra: az optimizmusom Klimttől ered, a színek mély mágiáját, mely engem vezet, Schielétől kapom meg. Inspirálta, feltöltötte, ha valamiben elakadt, az erőt tőle vette. Mintha irányította volna, mintha az utat mutatta volna. Nem utánozta, nem az ő stílusában alkotott, de műveinek hangulata, atmoszférája, a színek a képein felfedezhetőek, visszaköszönnek. Friedrich Stowasserként anyakönyvezték, de az emberek Hundertwasserként ismerték. A II. világháborút követően a bécsi Képzőművészeti Akadémián kezdte el tanulmányait, de 3 hónap tanulás után a hivatalos képzésből elege lett, hátat fordított az intézménynek. A bécsi modernek szippantották be, belőlük táplálkozott és merített ihletet. Aztán rátalált Schielére. „Szerelem” lett első ránézésre. A tárlat egymás mellé állítja a két zsenit, Hundertwasser korai művein Schiele hatása sejlik. (Fotó: © 2020 Namida AG, Glarus, Schweiz, ©: Kunsthaus Zug, Alfred Frommenwiler)

Utálta az egyenes vonalakat. Görbült minden a keze alatt. A spirál metaforát jelölt, a természet körforgását. Amikor Hamburgban tanult egy spirálra emlékeztető vonalat húzott 10 kilométer hosszan a falakon, az ajtókon, az ablakokon, az egész osztályterem egy spirállá lett. A szokatlan akció nem kis felfordulást okozott. 60 évvel később, a mostani kiállítás megnyitójára 36 diák ragadott pennát és utánozta le a mester munkáját. Irányítójuk az a Bazon Brock (művészettörténész) volt, aki Hamburgban is Hundertwasser mellé állt és neki drukkolt (videón tekinthető meg a munka menete, mely a tárlat része). (Foto: Belvedere, Wien/Johannes Stoll, © 2020 Namida AG, Glarus, Schweiz)

Hundertwasser azon kevés művészek egyike, akinek megadatott, hogy még életében múzeumot kapjon. Méghozzá a Kunst Hausban, ahol 1991 óta a legtöbb munkája van egy halomban. Képek, festmények, tervek, megvalósult projektek, most, 20 évvel halálát követően más megvilágításba kerülnek.

Jóval megelőzte a korát, már a ’70-es években az ember és a természet szoros kapcsolatáról, a világ megóvásáról povedált, tartott számtalan előadást. Szorgalmazta az ökológiai párbeszédet, a környezet és az élőlények együttélésére fókuszált, és azon fáradozott, hogy behozza, illetve visszahozza a természetet a városba. Munkájának, harsány kifakadásainak meg is lett az eredménye, 1981-ben Ausztria természetvédelmi díjjal jutalmazta Hundertwassert. Aztán pár évre rá felemelte ismét a hangját és a Bécstől keletre fekvő Hainburger Au (Alsó-Ausztria, a Duna ártere, ma már a Donau-Auen Nemzetipark része) védelméért, megmentéséért szállt síkra, hangoztatva, a szabad természet az emberiség szabadságának a jelképe. Poszterei kelendőek lettek, majdnem valamennyi bécsi lakásban otthonra leltek.

Színes, girbegurba lenyomatokat hagyott az utókorra. Mosolyra fakaszt minden egyes darabja, a hétköznapokat bearanyozza, a rohanást megakasztja, a szürkeséget tovaűzi, a napfényt, a boldogságot, a tarkaságot isteníti, a természetet hagyja hatni, érvényesülni.

Utolsó utazására 2000-ben került sor. A halál a tengeren érte, a Queen Elizabeth II. hajó fedélzetén. Meztelenül feküdt a kajüt padlóján, amikor rátaláltak. Megállt a szíve. Új-Zélandon, a farmján temették el, különösebb felhajtás, és kérésére, koporsó nélkül.

Hundertwassel és Schiele Imagine tomorrow- a holnap képzelgése a tárlat címe. A kiállítást nyitvatartását meghosszabbították, 2020 teléig látható a Leopold Múzeumban. Bővebben ITT.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt