A bécsi virslis standok várnak

Lacikonyha Bécsben? Mondhatjuk így is, bár ők virslis standnak nevezik. Pedig kínálatát tekintve, olyan, mintha az lenne. A monarchiás időkből maradt Bécsben, hogy ismét fénykorát élje.

Egy ereklye a k.u.k. időkből, mely csodás paloták közé szorult és állandósult. Sivár lenne nélküle Bécs. Hozzátartozik a városképhez. Intézményesült. Reguláját minden bécsi fennen hirdeti: a stand előtt minden ember egyenlő. Egy hely, ahol öltönyös és munkás együtt früstükölhet, ahol nem különb a gazdag és ahol a szegény is jól lakhat. Az kolbász és virsli ára mindenki számára elérhető.  

Hinné az ember, hogy itt egyszerű rendelni, de az ínyencségért keményen meg kell dolgozni. Nem elég csak valamire rámutatni, kérdések tömkelegére kell felelni. Először is kolbászt kell választani, utána el kell dönteni, egészben, félben, vagy szeletelve kérjük-e, hozzá zsemlét, vagy kenyeret eszünk-e, aztán a mustár kérdése sem mellékes, hogy az édeset, vagy a csípőset, mellé, vagy rárakva szeretjük-e, és még savanyút is kell választani. Ha már túl vagyunk a nehezén, a végére már csak egy kérdés: mivel öblítsük szomjunkat, a választék itt is nagy. És ha mindezt bécsi akcentusban tolja az eladó, állhatunk ott tétlenkedve, végül elmegy az evéstől az ember kedve. De ne adjuk fel! Ezt kár lenne kihagyni. A fogyasztás a bódén körbefutó polcon az igazi, itt bárkivel szóba lehet elegyedni.

A standokon többféle kolbász, virsli, különböző változatban kelleti magát, ne keressünk sokat, a választék szinte mindenütt ugyanaz. A tipikus, a nagy kedvenc a Kasekrainer, az echte bécsi recept alapján készült sajtos változat, de van Debreziner, a magyaros debreceni és Frankfurter, ami virslit takar. 

A bódék száma több százra tehető, de ebbe a street food többi „étterme” is beleértendő. Az viszont biztosra vehető, hogy a máig működő, Leo nevezetű volt a legelső. 

Az 1928-ban megnyílt stand még ma is ugyanott, két kerület határán van. Nyilván nem eredeti állapotban. Sajátos a törzsközönsége és a híre. A Leo, mindenki csak így emlegeti, ehhez nem lehet már semmit hozzátenni. A bódét nem csak a múltja élteti, jelenleg a harmadik generáció vezeti. Éjjelente ide zarándokolnak a bécsiek, politikusok, művészek. Az extra adagja, a Big mama (0,5 kg Kasekrainer) és a hely szelleme vonzza őket. Egyébként még senki nem fülelte le, hogy mikor van a nyitvatartási ideje, talán sosem zár be. És ha már legenda, ez volt Kreisky kancellár kedvenc bódéja, a fogadásokat követően rendszeresen erre fordult egy falatra. 

A Bitzinger család mindkét standja híresen-hírhedt a városban. Az éjszakai élet központja. Az Albertina tövében, az opera sarkánál lévő bódé Kasekrainere (sajtos kolbásza) a legjobb Bécsben, esküsznek erre a helyiek. A klasszikus választék mellett, bosnát (grillezett, fűszeres kolbász, amit hagymával ízesítve egy hosszabb és szélesebb kifli közé nyomnak) is árulnak, melynek receptjét a salzburgiaktól vették át. Nem ritka, hogy az operaelőadás szünetében öltönyös urak és hölgyek nagyestélyiben kiszöknek, hogy egy jót falatozzanak, de az operabál utáni mulatság is rendre itt ér véget. Anno Pavarotti is megfordult itt, a sajtos kolbász volt a kedvence. Ezt hajnal 4-ig mi is tesztelhetjük.  

A másik, amit szintén ők üzemeltetnek és legalább ilyen kedvelt és látogatott, a Prater bejáratánál lévő pavilon. Viszonylag új stand, amit a mellé kitett asztalok és székek száma is mutat. Ez nem a bódék stílusa, ahol a hagyományt követve, állva esznek az emberek, ha tetszik, ha nem. A záróra itt hajnal 6 óra.

Akinek éjjel jön meg az evéshez a kedve, vagy buli közben gyorsan apad a pénze, keresve sem találhat jobb és olcsóbb helyet. Sokan szaladnak át ide egy frissensültet enni és olcsón rátölteni.   

A Hohen Markton lévő stand, mely a múltból fennmaradt, harmadikként nyitott Bécsben, amire nagyon büszke. Többször cserélt már gazdát, de a kuncsaftjai ezt nem bánják. A közönsége nem kopott ki. A helyhez kötődnek, nem a tulajhoz. No és a választékhoz, mely évtizedek óta ugyanazt a nívót hozza.  

A standok állandó helyet csak 1960-tól bérelnek. Addig mozgó árusok sütötték a kolbászkákat, főleg olyanok, akik a háborúban megsérültek és így jutottak megélhetési lehetőséghez. Ma az egyik leghíresebb a Mariahilferen székel, jobban mondva mozog. Idestova 40 éve, hogy feltűnik a kék traktor és egy virslis standdal a városba bezakatol. Délután öttől hajnalig áll itt és árulja frissensültjeit. Éjjelre nyit ki, mert a koncessziója így engedi. 

Ezek a top helyek Bécsben, de a versenytársak szorosan a nyomukban loholnak. A tradíciókat azonban nehéz lefejelni. Bécsben ez nagyon egyedi.   

Fotó: saját és internet (még több a Facebookon)

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt