Mondok egy okot, miért keress fel egy apátságot

Mert Isten áldotta hely, ahol pihen a lélek, ahol szívesen látják a vendéget. Göttweig épp ilyen, a jelentése is ez, isten áldotta hely. Innen nem távozik senki üres kézzel. Lelke a békés nyugalomtól, puttonya a sok földi jótól roskadozik. 

Aki csendre vágyik és meditálna, miközben gyönyörködne egy csodás tájban, netán fejébe vette, hogy életét újra értelmezze, vagy egyszerűen csak szépre vágyik, felülről nézne le, mert onnan más megvilágításba kerül a dolgok rendje, vagy barátok által készített, zamatosra érlelt misebort szopogatna, az menjen el Göttweigba. Én megtettem, vissza is húz a szívem.

Már az ide vezető út is csodás, elhagyva Kremset, lankás borhegyek ölelik a völgyet. Wachaunál, a Duna kanyarulatánál visz az út, de nem a semmibe, hanem fel a dimbes-dombos, szőlőlugasok övezte, 442 méteres hegyre. Itt, a fennsíkon magasodik a bencés apátság, Götweig, Alsó-Ausztria lelki központja. (1.fotó:wikipedia)

Már Krisztus előtt 6 évszázaddal felfedezték. A rómaiak sem kerülték, aztán a passaui püspök, Altmann, az apátság alapítója szeretett bele a tájba, őt is vonzotta a hely mágikus varázsa. Bár a történelem viharai nem kímélték a barátokat, dúlta török, aztán a falak a tűz martalékává lettek, Napóleon katonái sem kerülték el a hegyet, az Anschluss után a németek szállták meg, és oszlatták fel a rendet, és hadi célokra használták az épületet. A bentlakók szanaszét széledtek, földönfutóvá lettek, ám a kis bencés közösséget még ez sem törte meg. Ki tudja, hányadszorra, ismét visszatértek.

Azt mondják, ez az osztrák Monte Cassino. Mi tagadás, sorsukban sok a hasonló. Szent Benedek, amikor a rendet megalapította, reguláját, szabályait a monte cassinói kolostorban fektette le, melyben a legnagyobb figyelmet a vendégszeretetnek szentelte. Götweigban is feltűnő a bentlakók és az itt dolgozók nyílt beszéde és kedvessége.

Fekete reverendában fiatal pap sürög-forog az udvaron. Hol itt tűnik fel, hol amott, neki köszönhető, hogy az apátság működése olajozott. Bár dolga rengeteg, az ajkán ülő mosoly csupa békesség és szeretet. Ő Maximilian perjel. És hogy miben áll a munkája? Legfontosabb feladata, isten szolgálata, a többinek meg se szeri, se száma.

40 pap lakja az itteni rendet, 100 embernek adnak munkát a szerzetesek, évente több rendezvényt is szerveznek, vásároknak sincsenek híján, hamarosan kezdetét veszi az advent, arra már lázasan készülődnek. Aztán ifjúsági szállást is üzemeltetnek, nagy a megélhetést adó szőlészet, az erdejük sem kicsi, a 26 hektáros területen mamutfák tanyáznak, sokan a csodájára járnak, speciális túrákat is visznek ide, ha a turista a botanika szerelmese. És van bolt is, ahol árulják a termést, italokat, miseborukat és híres kajszibarack lekvárjukat. Ez utóbbi tényleg remek. Sok kicsi sokra megy, de kell is a pénz, mert most épp a tetőn roggyant meg a cserép.

Évente 100 ezren látogatnak el ide. Vonzza őket a hely szellemisége, no és a 18. században épült, barokknak hódoló palota. És ha barokk, akkor Hildebrand, az ő neve ki nem maradhat, a tekintélyparancsoló tervek hozzá kötődnek. A császári szárny grandiózus lépcsőházát felkapta a hírnév, de nem is csoda, hisz alig akad hozzá fogható Európában.

Úgy tartja a fáma, hogy Napóleon a lépcsőt meglovagolta, paripáján kaptatott fel rajta. Persze biztos nem azért, hogy a mennyezetet borító, óriási, 310 m2-es freskót jobban lássa, mely VI. Károly császár megdicsőülését ábrázolja, és amelyen valahol megbújik Mária Terézia, a lánya. A palotán 20 évig szorgoskodtak, emelték a falakat, mígnem a pénzforrás elapadt, és a mű befejezetlen maradt. Az eredeti tervek kétharmada valósult meg, de a maga nemében így is páratlan lett.

Mielőtt elhagynánk az apátságot, vessünk egy pillantást a kilátásra, menjünk ki az étterem teraszára, és ha a látvánnyal beteltünk, a kulináris élvezeteket se feledjük. Jó a konyha, különösen ízletes a házi, sárgabarackkal töltött és lekvárral nyakon öntött sárgabarcak gombóc (Marillenknödel), és passzol hozzá a misebor. 

Fotók: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt