Illemhelyek Bécsben
Nagy megbecsülésnek örvendenek Bécsben az illemhelyek. Kétségtelen hasznosságuk és praktikusságuk mellett még olyan is van közte, mely műemlékké lett.
Abban nyilván mindannyian egyetértünk, hogy a civilizált országok otthonainak nagy becsben tartott szeglete az illemhely, ahol az embert nem háborgatja senki sem. Hogy mennyire sokoldalú, és mi mindenre használható ez az intim sarok, arra a bécsiek adnak frappáns feleltet. Pár éve a Fűtési Kultúra Múzeumában különleges kiállítást is rendeztek, melyen a toalett funkcionális szerepe mellett az árnyékszék társadalmi, kulturális és történeti vonatkozásait is górcső alá vették.
Bár már a romaiak ismerték az öblítéses vécéket, és ők Bécsbe is elértek, a középkorban mégis felettébb érdekesen és extrém módon oldották meg az emberek a székletürítésüket. A városfalon, a réseken át távozott a felesleg és ebből a szempontból Bécs sem volt kivétel.
Az öblítéses toalett lassan nyert teret. A Stephansplatzon, isten háza mellett klozetet építeni nem ment egykönnyen. Négy évig vitatkoztak azon, hol legyen. Végül akkoriban igencsak szokatlannak számító egyezségre jutottak, a föld alá tették, hogy ne bántsa senki szemérmét. Meg is nehezítették a kivitelezést, hisz a Josefsbrunnét a munkálatok idejére leszerelték, majd befejeztével ismét a helyére tették.
Ez az utolsó, még használatban maradt, szecessziós vécé Bécsben. Igazi nevezetességé lett már a maga idejében. A századfordulón, amikor elkülönültek az osztályok, még árnyékszékre sem jártak egyazon helyre. Az illemhelyek között is különbséget tettek, a szolgáltatás minőségétől függően, volt első és másodosztályú klozet. Aki többet fizetett, az extra szolgáltatás részese lett. A különbség csupán egy sarokba szerelt jugend stílusú mosdókagylóból állott, melyben kezet moshattak a vécét használók.
Wilhelm Beetz tervezte, kinek neve összeforrt, hovatovább eggyé lett Bécs vécétörténelmével. Művét 1905-ben adták át a szükségletek kielégítésére.
Egyébként az árnyékszék kimunkálása és formája nem csak higiéniai szempontokat követ. Rajta hagyták lenyomataikat a művészek, a dizájnerek, és a változó stílusjegyek. Luigi Blau építész a Rathauzplatzra tervezett nyilvános, vízöblítéses mellékhelyiséget. A ház az ház, és mint ilyen, építészeti szemszögből indifferens a funkciója, hangoztatta. Így kapott négyzetalakot, konténerformát, a tisztaságot jelképező kék színt és hullámos tetőszerkezetet.
Sok művész fantáziáját megmozgatta ez az alapvető emberi szükséglet. Hundertwasser például humuszvécével kísérletezgetett, nedves humusszal lepve be a székletet, hogy szaga ne legyen kellemetlen, és hogy a csatorna is kímélve legyen.
Bill Gates és neje odáig merészkedett, hogy okos vécét terveztetett, mely újrahasznosított vízzel működik és a csatornát is kíméli.
A fent említett kiállítás egyébként azt is részletekbe menően taglalta, mire használja a helyet az ember ma. Erotikára, szexre, tiltott szerek élvezetére, művészi ambícióik kiélésére.Az árnyékszék légyottok, titkos találkák helyszíne, milliónyi titok tudója, mi lenn, ha még beszélni is tudna. De születnek itt irkafirkák, modern klogafikák.
Munkahelyet is ad sokaknak az emberi szükséglet, még számba venni is nehéz, hány embernek nyújt megélhetési lehetőséget. És milyen magasságokba emelkedik azok szemében, akiknek elérhetetlen álom és luxus egy saját illemhely.
Tegnapelőtt,november 19-én volt a WC világnapja. A föld lakosságának 40%-a nem ismeri a privát árnyékszék kényelmét.
Fotó: saját/honlapok
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt