A híd, mely áldozatot követelt Bécsben

Nincs még egy híd széles e Bécsben, melyet annyi történet, legenda és mítosz övezne. 1976. augusztus 1-én beírta magát a város történetébe. A Birodalmi híd aznap 10 perc alatt ripityára tört és a Duna omlott.

Negyven éve történt. Vasárnap hajnali 4 óra 30 percet mutatott az óra. Egy csuklós busz poroszkált a hídon, félúton egy autó vesztegelt, lerobbant, defektes lett a gumija. Ekkor reccsent egy hatalmasa a szerkezet, és 10 perc alatt, mint egy kártyavár, darabjaira esett, elnyelte a víz a betonszerkezetet. 1976. augusztus elseje örökre belevésődött a bécsiek emlékezetébe.  

20 nap híján épp 100 éve volt annak, hogy az összedőlt híd helyén felépült Bécsben az első állandó, dunai híd. A nagy folyam szabályozásakor a schönbrunni Gloriettétől indulva a Stephansdómon át, a Pratersten tengelyén haladva jelölték ki a Dunán átívelő átkelőt. Az építmény 1876-ban lett kész, és felvette a trónörökös, Rudolf főherceg nevét.

Grandiózus építkezésnek számított ez a maga idejében, és ha nem is örökre tervezték, de legalábbis hosszú időre. Sokáig tartotta is magát, állta az idő vasfogát, átélt egy világháborút, de végül megadta magát. Az 1919 után már Reichsbrückére (Birodalmi híd) keresztelt építményen korrodálódott a vas, felújításért esedezett az alap. Ésszerűbbnek tűnt egy újat építeni, mint a régit toldozni, foltozni. A jobbára elavult acélszerkezetes helyébe egy új építését vették tervbe.

A pályázaton egy lánchíd terve futott be első helyre. Az építkezés a vártnál lassúbb ütemben haladt, gátolták az alapnál jelentkező gondok a munkálatokat, végül 1937-ben adták át az új hidat. Ez nagyobb lett és még több költséget emésztett fel, és Európa harmadik legnagyobb lánchídja címmel tetszelgett. A II. világháború idején ez volt az egyetlen, járható híd a Dunán. A harcok idején az oroszok védték, és „56-os objektum” kód alatt emlegették. Hálából a helyiek a Vörös hadsereg hídja (Brücke der Roten Armee) nevet adták neki, és ez így is maradt egészen ’55-ig.

Aztán jött az a bizonyos, tragikus hajnal. A híd 10 perc alatt, hatalmas robajjal csapódott a Dunába. Alig maradt nyom utána. Még rágondolni is rossz, mekkora tragédiát okozhatott volna, ha csúcsforgalomba hullik a híd romjaiba. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy életét „csak” egy ember vesztette. Az autó fiatal tulajdonosa lett a tragédia egyetlen áldozata. A busz sofőrje – akinek egyébként normális esetben nem lett volna erre semmi dolga, ám aznap elaludt, és erre rövidebb volt a munkába vezető út – ép bőrrel megúszta. A csuklós busz még ma is megvan, bekerült a Villamos Múzeumba. 

1980-at írtak, amikor átadták az új, ma is látható, harmadik hidat. Nevét a híres, osztrák drámaíró után Johann Nestroyról kapta, ám a köznyelv változatlanul Birodalmi hídnak hívja. A Reichsbrücke a 2. és a 22. kerületeket, a Mexikoplatzot és a Donaustadtot fűzi egybe, a Duna-szigetet érintve. A külcsínre szép és impozáns Duna-híd multifunkciót tölt be. Fent az autósoké a terep, lent metró bújik meg, járdát kaptak a gyalogosok, és felfestett sávot a bicajosok.

Panoráma megállóról is szép látvány fogad, a megszállott fotósok itt csattogtatnak, a DC torony az egyik kedvenc téma, és az alatta kikötő hajók fedélzete sem piskóta. Sokan gyönyörködnek erre a látnivalókban, de kevesen gondolnak bele a múltba.   

Fotó: archív és saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt