Beszédes fejek és a Nők városa – a Belvedere két remekbeszabott tárlata

Mosolyra fakasztó, ijesztő, víg és borús, ám mindenekfelett elgondolkodtató, no és felettébb szórakoztató.

Beszédes fejek, ennyi eredeti koponya egy teremben, belefájdul az ember feje, kapkodom is jobbra, balra, csak a nyakam bírja. Körös-körül groteszk grimaszok, jó móka, mit mondjak. A Belvedere egyébként ezekből a karakteres fejekből a világ egyik legnagyobb gyűjteményének birtokosa. Most ezt állítja tárlatán középpontba, méghozzá a mához igazodva, modern interpretációban.

A Beszélő fejek önmagukért és önmagukról mesélnek. A felhozatal pedig bőséges. Gondolatainkba temetkezhetünk, fantáziánkat szabadjára engedjük, garantáltan kellemes időtöltésben lesz részünk.

A tárlat, a neves német szobrász, aki egykoron Bécsben élte világát, Messerschmidt, Franz Xaver (1736-1783) legjelentősebb alkotásaira fókuszál. Martin van Meytens, a bécsi akadémia korabeli igazgatója, az ismert udvari festő volt az, aki Messerschmidt-et a pártfogásába fogadta, és munkához is juttatta. Neki köszönhetően készített több ízben Mária Teréziáról és férjéről szobrot, melyet az utókorra hagyott.

A portrészobrászattal Rómában kötött közelebbi szövetséget, majd több próbálkozást követően élete utolsó éveiben, amikor már Pozsonyba áttelepedett, bontakozott ki sajátos nyelvezete. Legnépszerűbb alkotásai is itt készítette, melyeket most az Alsó-Belvedere-ben lévő Orangerieben állítottak ki a nagyközönségnek.

Az úgynevezett karakterfejek megkapó és rendkívül kifejező grimaszokban testesülnek meg. Mintha mind más ember lenne, holott önmagát figurázza ki, és örökíti meg a mester. A furcsa fintorokat vágó fejek valójában önarcképek, vagy stílusosabban fogalmazva önarc-szobrok. Hangulatok, érzelmek, fintorok teszik egyedivé ugyanazt az arcot.

A sorozatot Messerschmidt eredetileg 100 darabosra tervezte, de halála után összesen 69-et találtak meg belőle. A tárlaton a mester alkotásai mellett neves, 20. századi, kortárs mesterek, olyanok, mint Maria Lassing, Kurt Kren, Arnulf Rainer is megjelennek.

A tárlat 2019. augusztus 18-ig látogatható.

És ha már a Belvedere-ben járunk, ne hagyjunk ki egy másik kiállítást sem, mely a nőkre fókuszál. 1900 és 1938 között Bécsben alkotó művésznők adnak egymásnak találkát az Alsó-Belvedere kiállítótermeiben, a Nők városa címmel.

Nem volt egyszerű dolguk, olyan korba születtek, amikor a képzőművészeti akadémián nem volt helye nőknek. 1920/21-et írtak, amikor az intézménybe az első nők bejutottak. Nemi hovatartozásuk nehezítette haladásuk. Ennek ellenére egyeseknek szinte csodával határos módon sikerült betörni a férfiak uralta művészvilágba, aktivitásuknak holmi soviniszta szemlélet nem lehetett gátja. Klimttel, Schielével egy időben alkottak, csak éppen olyan magasra nem jutottak.

A tárlat bepillantást enged a két háború közti időkbe, a Wiener Moderne, a bécsi modernek mellett alkotó nők művészetébe. Akik akkortájt tevékenykedtek és nevet szereztek maguknak, még ma is alulreprezentáltak. Most itt az alkalom, hogy behatóan megismerkedjünk velük. Nők, akiket a történelem vihara elsodort, akik méltatlanul feledésbe merültek, most alkotásaik által újra életre kelnek.

A tárlat május 19-ig látható.

Fotó:saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt