Minden, amit Hundertwasserről tudni kell

Bár életében sok kritika érte, a ma embere rajong érte. Múzeumot kapott, épületeihez ezrével zarándokolnak a külföldiek, befutott sztár lett. Hundertwasser emblémája Bécsnek.

A természetet hozta a városba, ráadásul épp abba, mely Európa egyik legzöldebbje. Lakóházakra varázsolt erdőket, betonból kifutó, színes repkényeket, növényekkel díszítette a falakat, domborzattal, hullámos aljjal lepte meg a szobákat. Korszakalkotó újítások voltak ezek, pláne az ő idejében.

A házat, melynek csodájára a fél világ idejár, nem Hundertwasser építette, bár a tervezésnek részese lett. A külső homlokzat viszont az ő műve, saját ízlését és hitvallását követve festette. 1985-ben adták át, azóta lakják. A környéken nincs hozzáfogható, 250 bokor, illetve fa található rajta.

„Az egyenes Isten nélkül való!” – mondta. Ő maga a girbegurba vonalakat imádta, a kanyargós hajlásokat, a zegzugos labirintusokat. A tarkabarka színeket, a hullámzó falfelületeket. Stílusát messziről felismeri az ember, összetéveszthetetlen. Megfog, megragad, beivódik az emlékezetbe, vidámságot hoz a lelkekbe.

Eredetiségéhez kétség nem fér, pedig nem tanulta mesterségét. Valójában nem is építész, hanem művész, aki a meglévő, egy kaptafára szabott házakat új köntösbe öltöztette, életet vitt a szürkeségbe. Nem csak az, amit ránk hagyott játékos, de neve is, melyet csehből fordított. Eredetileg Friedrich Stowassernek hívták, ezt németesítette (a „sto” százat jelent), és lett Hundertwasser, mely igencsak impozánsan cseng. Magyarul „Százvíznek” hívnák. (fotó:internet)

A zsidó származású művészt anyja Bécsben egyedül nevelte. Korán megmutatkozott a fiú tehetsége, de az iskola szűk falait nem tűrte, műveltségét és hozzáértését autodidakta módon, maga szedte össze. Az őserő és veleszületett zsenialitása utat tört magának, és addig szárnyalt, míg kivívta helyét a világban.

A ház mellett egy kávéház áll. Kellemes, fás környezetben. Átellenben egy kisebb, ahol a turisták egymást tapossák a göröngyös utakon, esznek, isznak, bámészkodnak és emléktárgyakat vásárolnak.

A háztól egy utcányira áll a Hundertwasser Múzeum, a Kunst Haus Wien. Nem lehet eltéveszteni, ez is mester kézjegyét viseli. Hajdan a házban bútorgyár üzemelt még 1892-ből, ezt alakította át 1989 és 1991-között. Ezt már sajátjaként kezelte, hisz az ingatlant meg is vette.

Két emelet Hundertwasser emlékével van tele, művei, élete elevenednek meg benne. Képei, festményei is ki vannak állítva, és van egy szoba, ahol egy film a művész magánéletét mutatja. A legfelső szint időszaki tárlatoknak ad helyet.

Az udvaron vendégcsalogató kávézó áll, mely elképesztően színes, amolyan hundertwasseres. Innen kényelmesen hátradőlve, egy kávé mellett élvezhetjük a belső udvar idilli képét, a lelógó, bozontos bokrokat, a falba ágyazott üres üvegeket.

Innen a Duna-csatorna felé vegyük az irányt, itt található egy hajóállomás, melynek bejáratát ugyancsak ő tervezte.

Persze nem csak lakóházakhoz alkotott új dizájnt. Keze közül került Bécs szemétégetője, kiugró kerámiákkal ékesítette és a világon egyedülivé tette.  A széttört cserepeket, üvegeket a külső falakba beépítette. Nem ismerte a hulladék fogalmát, mindent visszaadott a természetnek, amit tőle az ember elvett. (fotó:internet)

Bécsben több házon otthagyta kézjegyét a világpolgár művész, ki számos országban mozgott otthon, magába szívva a szivárvány valamennyi színét. Teste végül Új-Zélandon talált örök nyugalomra.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt