A bécsi Central

Ritka, hogy ne tolongjon előtte tömeg. Amolyan muszáj látni program, melyet az útikönyvek első helyen említenek, amikor a bécsi kávéházakról mesélnek. A Central fogalommá lett Bécsben.  De volt is rá 140 éve, hogy magát a köztudatba bevésse.

A külföldiek első számú kedvence, 80%-ban ők járnak ide, 480 ezren keresik fel évente. Amikor épült, nem számoltak vele, hogy idővel majd sütit osztogatnak és kávét mérnek benne. A palota Ferstel néven lett ismert, eleinte itt bank és a börze székelt. És az is érdekes, hogy ez az egyetlen palota Bécsben, melyet építészéről neveztek el. Heinrich von Ferstel volt, ki e tettet elkövette, az épületet tervezte.

Hiába van az 1. kerületben, eldugott a helye, nem botlik az ember csak úgy bele. Aki tudja, hol született hazánk legnagyobb magyarja, Széchenyi, annak könnyű a dolga. A Herrengasén az emléktáblát elhagyva, a sarkon belefut a Centralba.

Egy kerek, hangulatosan berendezett terem vár odabenn. Gótikus oszlopok tartják a mennyezetet, melyen finom, míves díszítések hívják fel magukra a figyelmet. Érződik a századvég bohém hangulata, az egész csupa elegancia. Ebben a környezetben kínálja a bécsi különlegességeket a monarchia legismertebb kávézója.

A bejáratnál Peter Altenberg fogad, no, nem személyesen, csak egy őt mintázó papírmasé figura képében. A legendás vendég emlékét őrzi, az osztrák költőét, aki annyira szerette e helyet, hogy lakcíméül is ezt adta meg. És azt is gyakran mondogatta, aki nincs a Centralban, az úton van oda.

A centralisták, ahogy magukat hívták, felkapták és hovatovább otthonuknak tudták a Centralt. Idejárt Adolf Loos, az építész, Franz Kafka, az író Arthur Schnitzler, de nem hiányzott a klubból Stefan Zweig sem. Sigmund Freudnak is volt törzsasztala, olykor pácienseit is itt fogadta. Fénykorában egyébként nemcsak a művészek találkahelye volt, de ide jártak a politikacsinálók, Sztálin és Hitler is kedvelte, Trockij pedig két sakkparti között az októberi forradalmat innen szervezte. (fotó: internet)

Amúgy tudta, hogy a Central volt az első kávézó, mely szakítva a hagyományokkal, falai közé beengedte a nőket, akik férfi kíséret nélkül érkeztek? Volt idő, nem is rövid, amikor a kávéházakban csak férfiak ücsöröghettek, így e forradalmi tett Bécsben meglehetősen nagy visszhangra lelt.

Idén épp 140 éve, hogy egy testvérpáros, nevezetesen Pachék a kávéházat bevezették és nevessé tették. (Csak az érdekesség kedvéért és hogy tudjuk, a szálak mindenütt összeérnek, ők nyitották meg a Práterben az ugyancsak híres-nevezetes Svájci éttermet.) Akkoriban, az aranykorban, amikor a Central a bécsi modernek, művészek és híres emberek találkahelyeként volt ismert, 250 újság járt ide naponta, 22 különböző nyelven. Ma sem gyenge a választéka.

A forgalomra ma sincs panasz, ha nem is újságból, de minden másból. Régi fénykorát idézi a kávéház. Naponta több mint ezren keresik fel, ezért a sor a bejárat előtt. 320 ezer adag feketét főznek le évente, és bár nagy a sütikből a választék, az Apfelstrudel a kedvenc, abból legalább 55 ezret rendelnek a vendégek.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt