A bécsi Városliget

A Ringen tömött sorokban száguldanak a kocsik, zötyög a villamos, egy lépésre tőle pedig idilli csend honol. Fák, bokrok, cserjék óvnak a zajtól. A bécsiek és a turisták kedvence, a Stadtpark húzódik mögötte. Nemcsak Strauss aranyló szobra, de a park hangulata is vonzza ide őket.   

A bécsiek, ha süt a nap, ellepik a városi parkokat. Pokrócokra telepednek, nekivetkőznek, élvezik a friss levegőt, piknikeznek, beszélgetnek, söröznek. Nem tiltja tábla, hogy a fűre lépjenek, nekik épült a kert. Magukénak érzik, és birtokba is veszik. A virágórán álló lózung: „Unsere Gärten” (a „mi kertjeink”) nem üres szólam, tartalma van.

A mögötte álló épület a Kursalon. Az olasz reneszánsz stílusú, elegáns épületbe eredetileg gyógyító, vízi kezeléseket terveztek, de ez az ötletet a nép elvetette, hosszas vita után eldöntötte, a bécsi zene kapjon helyet benne. Így is lett, 1868 októberében adott benne először Johann Strauss koncertet.

És hát hová máshová, mint éppen ide került a nagy zeneszerző aranyba öntött, egyébként bronzból készült emlékműve. Elmaradhatatlan hegedűjével kezében Bécs himnuszát, a Kék Duna valcert húzza serényen, szobrok, sellők gyűrűjében.  

Az egyébként nagyon ápolt és szép park története szorosan kötődik a város fejlődéséhez. Amikor Bécs lakossága hirtelen és rohamosan növekedni kezdett, nemcsak házakat emeltek, de ennyi embernek zöld terület is hagyni kellett. A Stadtpark ezért épült meg, 1862-ben nyitották meg.  

Az igen impozáns és a Ringen elterülő parkok közül a legnagyobbat Rudolph Siebeck kertépítész és Joseph Sellény tájképfestő tervezte. A méretével nem spóroltak, 65 hektárt a város területéből erre a célra ki is szakítottak. Így született Bécs első, nyilvános parkja.

A park egyik, Heumarkt (Szénapiac) oldalán lévő bejárata, a domborművek és az oszlopok, a szecesszió nagymesterének, Otto Wagnernek az alkotásai. A pillér tetején hagyta nevének kezdőbetűit, az OW-t. Remek felütés egy kellemes sétához.

A parkot szinte kettészeli a Wien folyó, melyet annak idején csatornába tereltek, és sok helyütt a föld alá vezettek. Itt gyéren csordogál, még nem láttam, hogy magas lett volna benne a vízállás. A támfal egyhangúságát gyönyörű vázák tagolják. Ebbe a festői környezetbe települt a Steirereck, a város két Michelin-csillagos étterme.

A parkba egyébként a 4-es metróval is eljuthatunk. Ha U-bahnnal érkezünk, hatalmas játszótérbe, sportpályákba botlunk, de itt van a világhírű Kneipp-kúra névadójának, Sebastian Kneipp, német természetgyógyásznak is a szobra, kinek módszerét ma már szinte valamennyi wellness hotel alkalmazza. Emlékműve a természetben, melyet ő maga a legjobb gyógyszernek nevezett, kapott helyet.

A park egyébként tele van szobrokkal, itt van a legtöbb, ha bármelyikkel összevetjük. Van szobra Schubertnek, Lehár Ferenc és a kétszeres Oscar-díjas osztrák zeneszerzőnek, Robert Stolznak, hogy csak egy párat említsek.

A festő Hans Makart márványképét, és a zeneszerző Anton Bruckner mellszobrát is felfedezhetjük, ha eléggé figyelünk.

Andreas Zelinka, vagy, ahogy a bécsiek kedvesen nevezték, Zelinka papa, a város polgármestere is kiérdemelt egy szobrot. A Ringstrasse felépítésért, a Duna szabályozásáért, a Központi temető, és az első, bécsi vízvezetékforrás kiépítéséért hálás neki az utókor. És nem mellesleg, a park kialakítása is az ő érdeme volt. 

A tóban kacsák úszkálnak, szigorúan tilos etetni az állatokat, de valahogy erre a táblára senki sem figyel, az intelem senkit sem izgat, boldogan dobálja a tóba a száraz kenyeret felnőtt és gyerek.

De van itt női alakot ábrázoló szobor, mely vizet köp ki magából, és egy szecesszió stílusban épült meteorológiai pavilon.

A parkban számtalan pad várja a megfáradt turistákat, vagy a pihenésre, felüdülésre várókat.    

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt