A bécsi hajléktalanok lapja

Ausztria évek óta a világ leggazdagabb országának egyike. Ennek ellenére itt is élnek hajléktalanok. Munkanélküliek, akiknek nincs tető a fejük felett, akik az utcára kerültek és annyi a keresetük, amennyit az újságeladásából kapnak. 

Több mint 20 éve, hogy lapjuk először megjelent, követve a már utat tört elődöket, az amerikai, az angol és a francia utcalapokat, melyek példát mutattak. Az Augustin, merthogy az újságot így nevezik, kéthetente jelenik meg és a szórakoztatás, tájékoztatás mellett erős kritikát is megfogalmaz, górcső alá veszi a társadalmi igazságtalanságokat.

Közel 400 hajléktalan számára ez az egyetlen kereseti lehetőség. Soknak nem sok, de jobb, mint a kéregetés. A kéthetente megjelenő lapból 25-30 ezer példány fogy. A neve egyben a védjegye. Augustin az elesettek körében fogalom. De nem csak köztük. Bécsben nagyra becsülik mindazt, amit jelképez. (Fotó: internet)

Pedig ma már megmosolyogni való a cselekedete, mely az utókor számára halhatatlanná tette. A városi legenda, mely köré fonódott a XVII. századra nyúlik vissza. Sötét kor ez a történelmében, ekkor szedte Európa-szerte a fekete halál az áldozatait. A járvány Bécset sem kímélte, 1679-80-ban 75 ezer ember életét követelte. (Szentháromság, pestis oszlop a Grabenen)

Augustin ekkor élt, 1643-ban Markus néven anyakönyvezték. A pestis idején nem volt vigadásra igény, Augustin volt talán az egyetlen, kinek éneke megnyugvást hozott a szenvedésben meggyötört lelkeknek. Történt egy este, hogy őkelme felöntött a garatra, de olyannyira, hogy a hazafelé vezető utat sem találta, kettőt lépett, összecsuklott és azon nyomban elszendergett. Halottnak vélték a mozdulatlan testet, és a többivel együtt tömegsírba vetették. (Augustin szökőkút, a 7. kerületi Augustinplatzon)

Reggel, amint felébredt és magához tért, a mély gödörből kimászni nem bírt, mit tehetett mást, dalra fakadt. Egy sírásó épp arra járt, meghallotta a nótát és kihúzta a nótafát. Azóta kicsi és nagy a róla szóló éneket dalolja, az „O, du lieber Augustin”-t nincs, aki ne ismerné, vagy vagy ne hallotta volna. 

Így esett, hogy Augustin szimbólummá lett. Az életkedv, a remény, a derű, a jókedv jelképe, az elesettek „védőszentje”. Igazi sztár, kinek neve egybeforrt a jótékony tettekkel, a szegények megsegítésével. Bécsben se szeri, se száma emlékének.

Az élet fintora, hogy bár Augustin a pestist túlélte, ám épp az, ami fertőtlenítette és a betegségtől megmentette, a halálba is vitte. Az alkohol fiatalon, 42 évesen végzett vele.

Az Augustint profi újságírók, fotósok készítik. Ára 2,50 euró, melynek fele az árusok bevétele. 

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt