Dürer nyula ismét látható az Albertinában

Az Albertina most a nagyszabású Albrecht Dürer visszatekintés alkalmából néhány hónapig újra kiengedi „ketrecéből” a világ leghíresebb tapsifülesét.

Hogy is mondjam, ez egy muszáj, a világért ki nem hagynám. Igaz, egyszer láttam már, de ha most nem nézem újra meg, talán 10 évbe is beletelhet, mire a kis nyúl ismét látható lesz. 2003-ban volt éppen 500 éves Dürer híres alkotása, és akkora datálható az Albertina nagy volumenű, átfogó Dürer-kiállítása. Azóta a tapsifüles csupán egyszer, 2014-ban és csupán pár órára jelent meg a neves múzeum kiállítótermében. Féltve óvják, őrzik lent a mélyben, egy légkondicionált helyiségben, hisz a picinyke akvarell borzasztóan érzékeny. (másolat)

Nem csoda, hogy óvják, féltik a világ leghíresebb nyulát. Albrecht Dürer nevezetes alkotása 25×22 centis csupán. És mi tagadás, méretéhez képest hatalmas karriert futott be, holott egy közönséges mezei nyúl a Feldhase. Naggyá Dürer tette. Legendák egész sora kötődik hozzá, mely hírnevét egyre emelte, mígnem a fellegekbe emelte. Sokáig híresztelték, a nyulat maga a festő mentette meg, amikor 1502-ben Nürnbergben a víz elárasztott egy nagyobb területet, azt is mondják róla, hogy az aprólékos szőrszálakat egy macskáról modellezte. Bellini, az olasz festő meg azt fejtegette, hogy Dürer a nyulat valamilyen különleges ecsettel festhette, mivel a nyúl természethű ábrázolása annyira lenyűgözte. Holott a rejtély nem más, mint a mester tehetsége, no és rendkívüli precizitása és megfigyelőképessége.

A műremeket egyébként II. Rudolf császár 1588-ban egy nürnbergi családtól vásárolta meg, mely később, 1796-ban műtárgycsere útján került II. Ferenc császártól Albert szász-tescheni herceghez. És hogy mi a különleges ebben az egyszerű kis mezei nyúlban? Hát a bravúros technika, ahogy a mester ábrázolta. Hogy nem látszik rajta a kora, 500 év elteltével akár mai is itt ugrálhatna. (Fotó: © Albertina, Wien)

A nyúl, mint művészeti téma nemcsak kortárs művészeket, irodalmárokat, írókat ihletett meg, de a szuvenírkészítőket is elragadta a hevület. És itt már csak az emberi fantázia mondhat nemet. Az Albertina boltját is ellepték a nyulak, aligha akad Bécsben olyan állatfigura, mely a nyúllal versenybe szállhatna. A nyuszi tarol Bécsben. Minden formában és színben. Cukorka, szemüvegtartó, szalvéta, puzzle, gyufa, mind-mind Dürer nyulát reprodukálja.

Az Albertinában megrendezésre kerülő Dürer-kiállítás alapját a múzeum féltve őrzött grafikai alkotásai alkotják. 100 alkotás várja a látogatókat, melyek a mester halálát követően, 1528 óta egy kézben maradt. A tárlat fényét emeli, hogy más neves képtárak is kölcsönöztek alkotásokat, olyanok, int a firenzei Uffizi, a madridi Prado, a londoni Nemzeti Galéria és a berlini Gemäldegalerie.(Fotó:© Gabinetto Fotografico delle Gallerie degli Uffizi)

Apropó, ha már Dürer, kár lenne nem megemlíteni, hogy a mester magyar felmenőkkel rendelkezik. És az sem baj, ha hirtelen beugrik a zuglói Ajtósi Dürer sor. A reneszánsz kiemelkedő alakjának édesapja a Gyula melletti Ajtósról indult el világjáró útjára, és egészen Nürnbergig vitte a sorsa. A község németesített nevét (Türer) nemesi előnévként használta a család. Fia már Németországban, Nürnbergben született 1471-ben, és ott is halt meg 57 évesen.

A kiállítás 2019. szeptember 20-tól 2020. január 6-ig látható az Albertinában.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt