Macskák egy bécsi kávézóban
Kutyák kitiltva, hirdeti a tábla. Érthető az oka a vignettának, hisz itt cicák tanyáznak. A kávézó a nyávogó négylábúak territóriuma. Aki allergiás az állatszőrre, kerülje a helyet, ide a macskaimádók jöjjenek.
Nem kell buszra ülni, vagy metrózni, elég egy rövidke sétát tenni. A Neko, a macskás kávézó, pár perces séta csupán a Stephansplatztól, ahol rengeteg turista jár. Romantikus, szűk, kis utcákon vezet utunk. Bécs egy másik arcát mutatja erre jövet, visszaröpít az időben.
A Nekot, ami japánul cicát jelent, Takako Ishimitsu vezeti. A Nagoyából, egy másfél milliós japán városból származó tulajdonos hazájából hozta az ötletet. A közismerten pici, aprócska, távol-keleti otthonok háziállat tartására alkalmatlanok, ezért nyitottak ott olyan lokálok, ahol nemcsak a házi kedvencek élvezik a teret, de az emberek is kiélhetik állatszeretetüket.
Nem volt egyszerű meggyőzni a városi vezetőket, kijárni az engedélyeket, hisz nemhogy Bécsben, de még Európában sem volt olyan kávéház, ahol ember és állat egy fedél alatt kvaterkáznak. Nehezen látták be, hogy ami Japánban működőképes, itt is bejöhet. Miután rábólintottak az állatvédők a projektre, megenyhült a magisztrátus szíve, került pecsét a papírfecnikre.
Itt nem árulnak zsákbamacskát, ki van írva, cicabarát. A bejutás zsilipes, nyitunk, zárunk, nyitunk zárunk és csak aztán lépünk be, vigyázva, nehogy egy óvatlan pillanatban a kedvencek meglépjenek. Nem mintha vágynának az utcára, eszük ágában sincs megszökni, meleg kis vackuktól megválni, amikor láthatóan jól megy a soruk. Az állatmenhelyről kerültek ide, miután a tulajdonosnak megesett rajtuk a szíve.
Luca, Moritz, Kurumi, Sonia és Thomas fogadják a belépőket. Acélos a jelleme mindnek. Soniát nem ajánlják kezdőknek, nem kedveli a gyerekeket, elbújik, amikor jönnek, ha pedig akarata ellenére cirógatják, revánsot vesz. Moritz társasági lény, ha jön, a vendég felélénkül, rögtön mellé ül, és kéjesen élvezi, ha dédelgetik, bundáját fényezik.
Hogy vannak-e szabályok? Nos, igen, de egészen emberiek. Nem szabad a macskákat etetni, sütivel tömni, kedvük ellenére velük érintkezésbe lépni, nem lehet dohányozni, no, nem az emberek, hanem a macskák miatt, ja, és nem szabad vakuval fényképezni az állatokat, mert a villanó fényre a cicák érzékenyek, mint múzeumokban a festmények. Mindehhez az állatvédők ragaszkodnak, akik időről időre ellenőrzik, jól tartják-e a macskákat.
A berendezés és az étlap autentikus. Fából tákolt mászóka, dobozok, kis kosarak, ahol a cicusok kedvükre szunyókálhatnak, nagy tér, ahol dorombolhatnak, vagy éppen ugrálhatnak, játszhatnak.
Bizonyított tény, a macskák oldják a stresszt és levezetik a feszültséget. Ha nem is tudatosan, de sokan visszajárnak, hogy az állatok mellett relaxáljanak. Előfordul az is, hogy a vendég szívesen vinné magával kedvencét, feltéve, ha a háziak engednék. Lógnak ellenben hirdetések a falon, sok-sok cicával a fotókon, ők mind gazdit keresnek, arra várnak, hogy hazavigyék őket.
Egy csendes, januári hétköznap jártam ott, amúgy a hely felkapott. Elmenőben megkérdeztem, hozhatom-e vendégségbe az enyémet, nem mintha lenne, csak a felelet érdekelt. Nagy nevetés lett a válasz, ilyet ki ne találjak. (Amúgy, miért?) Akkor viszont a kutyás mellé kellene egy macskának kívül tágasabb tábla is, hisz a hely bent már foglalt.
A Cafe Neko a Blumenstockgasse és a Ballgasse sarkán található.
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt