Top 5 császári és királyi cukrászda Bécsben – több száz éves múlttal, fenséges ízekkel

5 neves cukrászda, mely a múlt hagyományait nemcsak hogy megőrizte, de a mai napig busásan profitál belőle, melyek egykor udvari beszállítók voltak, és nevükben a K.und K. megnevezés máig ott van. Finom téma és édes, mint a bécsi sütemények. Lássuk, melyek ezek a cégek.

A monarchia idején nagy becsben tartották az édességeket, imádták az előkelőségek a finom tortákat, süteményeket. Ám csak egy kiváltságos körnek jutott az a kegy, hogy a császári udvarba szállítsanak be. A legjobb cukrászdák és pékségek a monarchia idején K.u.K. (császári és királyi) udvari beszállító címet nyertek, mely a kiváló minőséggel is egyet jelentett. Jó ideje már, hogy ilyen címeket nem osztogatnak, hogy ilyen rang nem jár a legjobbaknak. Mutatóba azonban ma is akad, mely a múltból itt ragadt, és nemcsak hogy fennmaradt, de jócskán felülírta az elvárásokat. Sőt, profitálnak belőle, ezzel csalogatva be a vevőket. Eltartja őket a múlt, a turisták hada, de az édesszájú bécsiekre sincs egyiknek sem panasza. Hogy mi kell a hírnévhez? Higgyék el, ma sem más, mint régen. Kreativitás, kiváló minőségű alapanyagok és mesterségbeli tudás. Ez utóbbinál dől el, ki mit hoz ki olyan egyszerű dolgokból, mint liszt, cukor és tojás. Persze könnyű olyan helyen brillírozni, ahol több száz éve őrzik a szakma valamennyi fortélyait.

DEMEL

Az 1786-ban alapított Demelt nem kell bemutatni, a Hofburg felé igyekvő tömeg készakarva sem tudja kihagyni. Nem is érdemes, hisz a monarchiás múlt ikonikus darabja ez. Ha pedig Demel, Sisi neve sem maradhat el. A cukrászdába belépve megállni látszik az idő. A külcsín és a belső a múltat idézi, a monarchia szele, Sisi egykori szelleme lengi be. Igaz, a felszolgálók fityulát már nem hordanak, nem úgy, mint régen, és már nem beszélnek egyes szám harmadik személyben, de a ruháikon nem sokat igazítottak, legfeljebb ezt-azt modernebbre szabtak.

A sok finomság látványa és a fenséges illat érzékeinket bűnös kalandra csábítja, megértem, hogy anno Sisi miért volt képtelen ellenállni az itt készült édességeknek. Demel úr amúgy is értette a módját, mivel csábítsa el, vidítsa fel császárnéját. Sisi gyakori vendég volt a cukrászdában, de ha ideje nem engedte, Demel úr nyalánkságait, nem is kis tételben, a Hofburgba kérette. A karácsonyi kekszek, aprósütemények Sisi gyengéi lettek, igaz, a kandírozott ibolya volt a kedvence.

SACHER

Vannak sütik, melyek ugyanúgy hozzátartoznak Ausztriához, mint az Alpok vagy a bécsi valcer. Ilyen például a Sacher-torta. Ez az első számú desszert, melyet minden turista ismer. Talán azt kevesebben tudják, hol kapnak belőle eredeti formát. A recept pofonegyszerűnek tűnik, a sárgabarackkal megbolondított csokitortán egykor mégis összevesztek. Méghozzá Bécs két legismertebb cukrászdája kapott hajba azon, hogy a Sacher-torta receptje kihez is tartozzon. Történt még régen, Metternich idejében, hogy a herceg magasrangú vendégeinek különleges desszertet rendelt, ám a cukrásza váratlanul lebetegedett, és helyére a 16 éves, Sacher névre hallgató inas ugrott be. Ez a különleges ízvilág eredetileg az ő ötlete. Történt mindez 1832-ben.

Fia, aki a Hotel Sachert megnyitotta, apja receptjét a konkurenciának, az ugyancsak k. und k. beszállító Demel cukrászdának eladta. Bár a Sacher család utód nélkül halt meg, a cég képviselői az ’50-es években perre mentek, hogy a torta felett kizárólagosságot szerezzenek.  Végül Salamoni döntés született, Sacheréké lett az eredeti, Demeléké az igazi. Az előbbin kerek a csokiból készült pecsét, az utóbbin pedig háromszög alakú díszeleg. Hogy egyáltalán van-e különbség a kétféle recept között és hogy melyik a finomabb, azt döntse el ki-ki maga.

HEINER

L.Heiner K. und K. Ez a felirat díszeleg a cukrászda felett. Hívogató külső, beszédes belbecs, és ezernyi finomság, amit az asztalra tesznek. 1840 óta állják a versenyt. Akkor nyitotta meg az eleinte pékségként működő üzletet Andreas Rabl, amit aztán a veje örökölt meg, egyébként őt hívták Heinernek. És ő volt az, aki kiérdemelte az igen megtisztelő udvari cukrász címet. A monarchiás időkben kevesen kaptak ilyen titulust, akkoriban ez komoly rangot jelentett.

Itt tartják is a minőséget, és igazán remek kínálattal büszkélkednek. Nem véletlen az sem, hogy a K.u.K. most is ott szerepel a nevük mellett, hisz az osztrák állam ezt csak azoknak engedi meg, akik ma is különleges értéket képviselnek. A minőség mellett az is említésre érdemes, hogy a cukrászdát több mint 170 éve ugyanaz a család irányítja. Ma a Wollzeilén, a Stephansdom és a Schwedenplatz között áll a cukrászdájuk, de a Kärntner Straßén is nyitottak egyet.

SLUKA

Ez a hely is megér egy misét. 1891-ben az elsők között alapította Wilhelm Josef Sluka és becses neje, Josefine. A bécsi városháza mellett, az árkádok alatt található a cukrászda, hosszú időn át ismert előkelőségek, politikusok, miniszterek, hivatalnokok, a Burgtheaterben fellépő színészek, udvari tisztségviselők, és arisztokraták törzshelyeként volt nyilvántartva. Többi között Sisi is gyakori vendége volt a háznak. Nem csoda, hogy a Rathaus 8. alatti üzlet kiérdemelte anno az udvari beszállítói címet.

Hírnevét és ismertségét egyedi kreációival alapozta meg, melyet akkoriban „a Sluka” névvel illettek, és nem volt ember Bécsben, aki e név hallatán ne a híres tortára gondolt volna. A csokis piskótából készült mandulás krémmel töltött torta maga a csoda. De legalább ilyen ismert a diós szufléja, „Nuß-Suffler“ vagy a „Flora-Krapfler”, melyeket a mai napig az eredeti recept szerint készítenek el. Egyébként azt is mondják, Sluka Ausztriában az első cukrász, aki a sütödét gépesítette, jobban mondva gépeket állított segítségül be. Igazán híres akkor lett, amikor a 2. nemzetközi főzéstudomány kiállításon, 1898-ban arany medált nyert. Rá egy évre meg is kapta az udvari beszállító címet.

Innen pedig a szálak Pestre vezetnek, méghozzá a pesti Gerbeaud-ba. Miután a házaspár utód nélkül halt meg, a cukrászda vezetését egy házaspár, Alexander és Anna Jeszenitz vette kézbe, a férj többi között tanulmányait Pesten végezte, a mesterség fogásait pedig a Gerbeaud-ban tökéletesítette. Apropó, Gerbeaud, tudtad, hogy a pesti cukrászda is kiérdemelte a K.u.K. udvari beszállítói címet? (Fotó: ©wikipedia)

GERSTNER

Az igen sikeres cukrászda ott van az operaház oldalában. 1847 óta tett szert ismertségre, azóta töretlen a népszerűsége. A cateringben már 1873-ban jeleskedett, ők szállították a világkiállításra az ételeket, igaz, akkor még ezt nem így hívták, de megtartotta e régi tradícióját, az operabálra a büfét több mint 150 éve ők adják. Egyébként azon kevesek egyike, akik nem folyamodtak a megtisztelő udvari beszállítói címért, hanem őket kinevezték. Fotó: ©gerstner-konditorei.at/© Christian Mikes)

A monarchiás időkre hajazó környezet akár még giccsesnek is tűnhet, de aki kedveli az ilyet, annak pontosan megfelel. A cukrászda a Ringstrasse egyik legszebb épületében, a Todesco palotában 3 emeletet foglal el. Bolt, bár, kávézó és étterem egyben. A cukrászda pultja mindenféle finomsággal megrakodva, torta, kuglóf, almás pite, mindenféle klasszikus megtalálható a vitrinjében. Az 1. emeleten lévő, minden kényelemmel felszerelt bár az italok mellett az operaházra remek rálátással is szolgál, a felette lévő szinten pedig a kávézó és az étterem üzemel. Sisi kedvence, a kandírozott ibolya is kapható benne, Sisi ibolya néven. (Fotó: ©gerstner-konditorei.at/ © Colin Cyruz)

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt