Fiákerek Bécsben

Letűnt idők ősrégi taxija, mely valahogy itt ragadt a XXI. századra. Nosztalgia, vagy jó üzlet, döntse el ki-ki maga, az viszont nem kérdés, hogy a fiáker Bécs jelképe. Mint az óriáskerék, Sisi, vagy a Hofburg.

Pedig nem sajátította ki, és múltját sem is innen eredeztetik. Mégis, ha fiákereket emlegetünk, nem Prága, vagy Budapest ugrik be, de még csak nem is Párizs, holott a franciák büszkélkednek a legelsővel, a fiáker karriere onnan indult el. Egészen pontosan egy Fiacrius ír szerzetesről elnevezett fogadó volt az első, mely lovakat fogott a kocsi elé és bérbe adott. A fiáker szó is innen ered és a fogadó névadó szentjéről, Fiacriusról kapta e nevet. Egykor a Grabenen is közlekedtek. 

Jó száz évbe is beletelt, mire a fiáker Bécsben elterjedt. 1726-ban VI. Károly még rendeletet is hozott, melyben regulázta, miként működhetnek, szállíthatnak, a városban merre járhatnak, és hol állhatnak meg a lovas taxisok. A rendelet azóta számtalanszor módosult, legutóbb 2001-ben. A fiákerek működése ma is szigorú feltételekhez kötött. 

A fiáker bérlésének költsége fix, alkunak helye nincs. A 20 perces városnézés 55 euró, a 40 perces pedig 80 euróba kerül. Az árak fiákerekként értendők. 

A tradíciókat nehezen elengedő császárvárosban pár éve még az is megesett, hogy a város szívében, lakott területen, szálloda és lakóházak közvetlen közelében lovakat tartottak. Anno, 1886-ban épült olyan lakóház, mely lótartására is szolgált. A Rüdengasse 3. szám alatt például együtt lakott a ló és a gazda. Ez volt az első ilyen a városban. 

Kevés az olyan szakma, melyet ennyire megbecsül egy város lakossága. Bécsben még szobrot is emeltek a fiákereseknek, és a róluk elnevezett téren állították fel. A legismertebbekről név szerint is megemlékeznek. 

Az már nem is meglepő, hogy ételt is neveztek el róluk. A fiákergulyás nagyjából a mi marhapörköltünknek felel meg, csak éppen ezzel-azzal kiegészítve. A XIX. század elején a fiákeresek nem kerestek eleget, hogy mégis jól lakjanak, és a kocsmába enni visszajárjanak, a szakácsok felturbósított zónapörköltet tettek elébük, hozzáadva virslit, tükörtojást, zsemlegombócot és ecetes uborkát.

Van egyébként fiáker kávé is. A jó erős feketéhez felvert tejszínhab dukál és egy kupica rum, hogy a nagy hidegben a kocsis ne fázzon. Az igazinak egy cseresznyeszem virít a tetején, arra nem jöttem rá, hogy miért.

És még számos egyéb emlék született, mintha tenyerén hordozta volna a nép a fiákereseket, dalok, versek, anekdoták, de még operát is költöttek. Egy szakma, mely nemcsak nosztalgia, de egyeseknek megélhetés is, melynek milyensége és valamennyi kelléke – a keménykalappal az élen – közel 300 éve változatlan. Kevés ilyen van a nagyvilágban.

Aki annak idején a koncessziót megkapta, nemigen mond le róla, a fiákeres szakma öröklődik apáról, fiúra, de a piacon folyamatosan jelennek meg újak is. Már nem az omnibusz, vagy az automobil happolja el az utasokat, és nem is a hordszék a ludas, hanem a konkurencia. Bár a fénykorhoz képest számuk drasztikusan csökkent, de így is 100 feletti a kiadott engedélyek száma. Jóval több, mint ahány droszt van a városban.  

Harminc fiákeres helye fix, a maradékon a többi osztozik. Akik régóta űzik a szakmát, elégedetlenek, mert megjelentek külföldiek is, és az sem tetszik nekik, hogy egyre több nő ül a bakon. Lassan már annyian vannak, hogy átveszik az uralmat. De rájár a rúd a fiákeresekre más miatt is. Az állatvédők egyre több panasszal élnek, hogy az állatokat nem kímélik, a rekkenő hőségben órákat állnak a napon. A gazdák, a maguk módján, óvják a lovakat, rendszeresen itatják, locsolják, az állatorvos pedig sorra járja, vizsgálja őket, és jelzi, ha baj van.

Maguk a bécsiek sem nézik örömmel, hogy egyre több a fiákeres. Zavarják a forgalmat és piszkítják az utat. Lehet, hogy addig ágálnak, míg kiűzik őket Bécsből? De mivé lesz a város lópaták dobogása és poroszkáló fiákerek nélkül?

Fotó: saját és internet

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt