Bécs és a romantika

Bécsről sok mindent el lehet mondani, de hogy a szerelmesek városa lenne, azt aligha. Külsőségekben legalábbis nem mutatja. Azért találtam nyomokban arra utaló jeleket, hogy a város fejlődőképes.

Április nemcsak a bolondozás, de a szerelem hónapja is. Hogy jön e kettő össze? Talán mert aki szerelmes, egy kicsit bolond is, és mert az ókori Rómában ebben a hónapban éltették Vénuszt, a szerelem istennőjét, aki mellesleg az „aprilis” névre is hallgatott. (A képen Botticelli: Venus születése)

A szerelmes ember szeret bolondozni, de még jobban szereti az érzelmeit kimutatni, világgá kürtölni, másokkal tudatni. És jelet hagyni. Szívét lakatba zárni, a lakatot nyilvános helyen kifüggeszteni, a kulcsot pedig, ami nyitja, jó messzire elhajítani, hogy ember ne legyen, aki ezt a megbonthatatlan, örök egységet feltöri. A szerelemlakatoknak nagy a divatja. Alig akad város, ahol ne ütné fel a fejét a fiatalok XX. századi hóbortja. (A képen Moszkva)

A szokás eredetéről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint Rómából, az örök városból indultak a szerelemlakatok világhódító útra, mások szerint Kínából erednek, az elsőségért folyó versenybe Pécs is benevezett, de az sem kizárt, hogy jóval korábbról, a lovagkorból maradt ránk és éledt újra ez a bolondéria. A legromantikusabb helyek listáján Róma és Párizs mellett Pécs is szerepel. (A képen a pécsi fal)

Bárhogy is legyen, a lakatolási trend futótűzként terjed. Megfertőzte már Európát, Ausztráliát és Amerikát. Se szeri, se száma a városoknak, ahol jelet hagynak a szerelmesek. Vannak köztük felkapott helyek. Bécs nem ilyen. Itt jelentősebb felhalmozásról egyelőre korai beszélni, a lakatokat nagyítóval kell keresni. De mint tudjuk, omnia vincit amor, a szerelem mindent legyőz, nem ismer lehetetlent, és ha akasztani akar, talál magának helyet.  

Az egyik ilyen mindjárt a központban, a Stadtparkban. A szerelmesek hídja, ahogy a köznyelv tartja, a Wien folyó két partját fonja egybe és köti az 1. és 3. kerületet össze. Romantikusságát a két végén álló kandeláber és a vasból készült reneszánsz díszítés adja.  

Az U6-os metró megállójától nincs messze a Floridsdorfer Brücke. A Dunán átgördülő hídról lenyűgöző a panoráma. Alkalmas az érzelmek megvallására. És a kulccsal sem kell vesződni, a sodró folyóba lehet vetni, a víz magába fogadja a zálogot és messzire viszi, még az is megeshet, hogy a pesti rakpartra löki ki.

A Stephansdom egyik tornyának ablakánál is akad egy gyér kezdeményezés. Jó, ne legyünk telhetetlenek, a lakatolás épphogy csak beindult, szokássá még nem terebélyesedett.

Mondják, aki lakatot hagy egy városban, azt a szíve visszahúzza. Azért ne higgyük, hogy az osztrákokban nem szunnyad a romantika. Grazban e turistacsalogató trend már szokássá lett. Példájukon felbuzdulva, Salzburg is a szerelem nyomába eredt, pótolva a fővárosi hiányosságokat.

A szerelemlakat mizéria egyébként veszélyes is lehet. A lakatok ugyanis súlyosak, akárcsak az érzelmek. Párizsban és Velencében szakadt már le híd korlátja a súlyuk miatt. Ez a veszély Bécsben egyelőre nem fenyeget.

Fotó: saját és internet, további képek a Bécsi fekete blog Facebook oldalán.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt