Csak látszatra nagy a káosz – íme, a bécsi házszámok

Bécsben sok furcsaság van, itt van példának okáért a házak számozása, amivel szegény postásoknak sokszor meggyűlik a baja. Levélkézbesítési rafinéria, avagy lássuk, hogy jár Bécsben a postások agya.

Ember legyen a talpán, aki kibogozza, a három közül melyik címet írja a borítékra, hogy a postás a címzettet megtalálja, és a levelet átadja. E furcsa káosz nyomába eredtem és a következő felfedezéseket tettem.

Egészen Mária Terézia (1740-1780) uralkodásáig, márpedig az jó rég volt, a házakat nem számozták Bécsben. Szóbeszéd adta tovább, ki hol lakik. Mivel a lakosság java sem olvasni, sem írni nem tudott, szimbólumok alapján tájékozódott. Szebbnél szebb művészi alkotások születtek, melyek közül jó pár megmaradt Bécsben, címerek, ikonok, cégértáblák álltak a házfalakon. Ám egyre nehezebb lett az eligazodás, ahogy nőtt a lakosság. (az arany szarvashoz, a két arany oroszlánhoz, a kék sünhöz)

Először 1771-ben próbálkoztak a házak számozásával, amiben nem volt különösebb rend, a házak homlokzatára számot a számozási biztosok piros festékkel, és esetlegesen festettek. Ez akkor a belvárosban mintegy 1000 épületet érintett. Mária Terézia jó példát mutatott, a Hofburg kapta az 1-es számot.

Aztán 1862-ben a házak számozására vonatkozóan végleges, máig élő döntés született, amit két, igencsak prózai ok sürgetett. Az első, az államnak pénzre volt szüksége, hogy adósságát törlessze, ezért elengedhetetlenné vált az adófizetők lajstromba vétele. A másik, legalább ilyen fontos ok, hogy számba vegyék a katonai szolgálatra alkalmas férfilakosságot.

Így, e rendszer szerint az új cím odakerült a régi felébe, csak éppen piros színű, keretes külsőbe öltöztetve. A Stephansdom lett a kiindulópont, a sugárirányba futó utcákra négyszögletű, a keresztutcákra pedig ovális alakú táblák kerültek, a tájékozódást segítve. A páratlan számok bal, a párosok pedig jobb oldalon ültek.

Az utcaneveket fehér alapon fekete gót írással jelölték, míg a terek neve piros színnel került a keretbe. De még nincs vége! Tudjátok követni? Hogy a kerületeket is megkülönböztessék, 1-től 9-ig valamennyi kerületi utcanévtábla kerete más-más színnel lett megfestve, az 1-ben maradt a piros, a 2. ibolyakék, a 3. zöld, a 4. rózsaszínű, az 5. fekete, a 6. sárga, a 7. kék, a 8. szürke, a 9. pedig barna színt kapott. Aztán, ahogy Bécs bővült, és hozzákapcsolták az elővárosokat, valamennyi tábla kerete egységesen piros lett. Már ahol, persze. Mindez történt 1890-ben.

A kép mára egységes(ebb) lett, legalábbis rendeletileg, 1923 óta mindenütt kék alapú a házszámtábla és a benne csücsülő betű és szám fehér színű, az utca neve előtt álló szem pedig kerületet jelöl. Bécs az Bécs, ez is erősíti sokszínűségét. Az persze más kérdés, hogy kapnak-e a postások erre vonatkozó kiképzést. Na, erre varrjon gombot, aki tud! Ugye minden világos? Nem véletlen a mondás, megadni egy házszámot (eine Hausnummer angeben) az maga a káosz. (körülbelüli tippelést jelent)

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt