Vagonok az égen – Bécs fentről

Nem ez volt az első a világon, de az egyetlen, ami túlélt mindent: tűzvészt, háborút, bombatalálatot. Megszenvedte a hírnevet, mire Bécs jelképe lett. Idén 124 éve, hogy áll az Óriáskerék. 

Szédülni itt biztos nem fogunk, hacsak nem attól, hogy magasan vagyunk. Az óriáskerék lomhán forog, körbe-körbe ráérősen mozog, mint a cirkuszi ló a porondon. Nem muszáj kapaszkodnunk. 2,7 kilométert tesz meg egy óra alatt, konkrétan 0,75 méter/szekundum sebességgel baktat a Nap és a Hold alatt.  

Két hasonló, gigászi szerkezet már Angliában igen népszerű lett, az egyik Londonban, a másik Blackpoolban működött, amikor az angol mérnökök szemet vetettek Bécsre. Adódott egy jubileum is, ami jó oknak bizonyult, hogy a császárvárosban is kapjon egy hatalmas, forgó kereket. E jeles alkalom Ferenc József trónra lépésének 50. évfordulója volt. 1896-ot írtunk akkor.

Walter Bassett Bassett neki is kezdett, megtervezte a bécsieknek az óriáskereket. 30 kocsi kapott rajta helyet és egyenként mindegyikben 20 személy fért el. Volt nagy csődület, amikor kész lett az elmés szerkezet, tolongtak az emberek, mindenki felülről, közel 65 méter magasból akarta látni Bécset. 1897-ben júliusában, már az első nap több mint tízezer utasa akadt.  

Az óriás lett a kis kedvenc. Megjelentek a mutatványosok, akik mindenféle bohóságot, hajszálmeresztő, idegölő attrakciókat vetettek be, csakhogy magukra irányítsák a figyelmet. A hagyomány a múltból ered, de ma is találunk őrülteket. Egy stájerországi motoros akrobata, Günter Schachermayr, az extrém sportok szerelmese pattant tavaly nyeregbe, és egy Vespa motoron tett egy kört a Práterben, az óriáskeréken. A 65 méteres magasságot célozta meg, de nem a kabinban, hanem a kerékhez láncolva, két éve. 

Az óriáskerék fennmaradása egyébként kétszer került veszélybe. Először 1916-ban, amikor a telek új tulajdonosa a bontását elrendelte, ám a hatalmas acélváz szétszerelése olyan tetemes összegre rúgott, hogy nem akadt senki, aki a költségeket fedezze. Így esett, hogy a piszkos anyagiak miatt a gigászi szerkezet a Práterben maradt. 

Aztán később, a II. világháború idején, amikor az ellenséges haderő a Prátert is ostromolta, épp a kerék lábánál folyt a csata. A vidámparkból nem sok maradt, nem kímélték az ágyúgolyók a játékokat. Az óriáskerékből is csak a váz élte túl a puskaropogást. A harcok végeztével a város lakossága összefogott és az akkor már Bécs jelképének számító óriáskereket rekordidő alatt helyreállította, így 1947-ben már újra forgott a 430 tonnás vasdarab. De már csak fele annyi kocsival. (Fotó:pinterest.com)

Az óriáskerék idén jubilál. Kereken 125 éve éve kezdték el építeni, és azóta rendületlenül imádják. Sőt, még megtiszteltetés érte, a bécsi Óriáskerék az európai filmkultúra kincse lett, miután az Európai Filmakadémia (EFA) beválogatta az öreg kontinens kultikus helyeinek körébe. Köszönhetően Graham Greene és Carol Reed 1949-ben itt készült, Oscar-díjas filmjének, A harmadik embernek (Der dritte Mann). (Fotó:wien.info)

A Práter 250 éves évfordulója alkalmából új köntösbe öltöztették az Óriáskereket. Felújították a gondolákat, méghozzá az eredeti tervek szerint. A fából készült kabinokba klímát és fűtést is szereltek, így egész évben üzemelhet. Külcsínben még annyit változtattak rajta, hogy négy ablak helyett hat lesz rajta, így nincs semmi, ami a kilátást akadályozza.

Az első kör anno 8 guldenbe került. Ez akkoriban a bécsi átlagkereset felét jelentette. Nem volt olcsó mulatság. Sokan tiltakoztak is ellene, köztük egy artista, Marie Kindl is drágállotta, és hogy felhívja az árra a figyelmet, egy kötélen lógva az egyik kabin ablakában csüngött, míg a kerék körbement. Ma megfizethető egy menet, 12 euró a felnőtt, 5 euró a gyermek belépőjegy.

Fotó és videó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt