Kalandozás Alsó-Ausztriában, három legyet egy csapásra, de mi az a MAMUZ

MAMUZ. Ízlelgetem a nevet. A prospektus ígérete felcsigázza az érdeklődésemet: kalandmúzeum, tudásközpont, az ember 40 ezer éves történelme dióhéjba préselve, és mindez egy kastélyban. Szuper hely történelemimádóknak, családosoknak, természetszeretőknek, de mindenkinek szívesen ajánlom.

Az Asparn an der Zaya kastélya és a benne helyet kapó, izgalmakban bővelkedő múzeum, a MAMUZ valóban méltó széles körű hírverésre. A Bécstől mintegy 60 kilométerre található városka alig egyórás út autóval. A kastélyban székelő múzeum 10 órakor nyit, maradt idő bőven sétálni és fotózni. Egy őzike okozott csupán riadalmat, amikor váratlanul az orrom előtt felbukkant.

A parkolóban aprócska őstermelői boltocska kínálja megvételre áruit, a friss hagymák takarosan elrendezve kéretik magukat, a zárt polcokon mézes-, dzsemesüvegek sorjáznak. A becsületkassza arra vár, hogy a belepattanó fémpénz megtörje csendjét.

Az impozáns, fehérre festett, frissen felújított reneszánsz kastélyba egy hídon át vezet az út, bár a vízárkot már réges-rég betemették, a bejárat őrzi emlékét.

A kastélyról szóló első írásos emlékek a 12. századba repítenek: a birtok elnevezése egykori tulajdonosához, egy V. Henrik király által Pressburgban kiállított oklevélben tanúként szereplő, bizonyos Poto de Asparn nevéhez köthető. Amikor a család a 13. században kihalt, vagyonuk az uralkodóra szállt, aztán a vár felett III. Hadmar von Sonnberg szerzett zálogjogot, aki maga is felvette az Asparn nevet. A jelenlegi várat a birtok egykori ura, Wallseee-Enns építtette 1420 körül. A következő évszázadokban a kastély többször cserélt gazdát, az épületnek senki nem viselte gondját. Mai külsejét a 17. században nyerte el, Seyfried Christoph von Breuner gróf segédletével.

A kastély 1879 óta a Metternich család tulajdonát képezi. Alsó-Ausztria tartományi vezetése tőlük vette bérbe, és egy átfogó felújítást követően őstörténeti múzeumot hozott benne létre. A MAMUZ három emeleten, 1.100 négyzetméteres térbe sűrítette össze a környék 40 ezer éves történelmét.

A benti udvaron az iskolabuszokkal érkező gyerekek ricsajoznak, a kitömött mamutmama és borja előtt fotózkodnak. Ezúttal nem a palotába mennek, hanem a park felé lépdelnek, ahol egy szabadtéri múzeum várja őket.

A szabad ég alatt élik újra a történelmet és látogatják sorra a rekonstruált, őskori épületeket: agyagból és fából készült kunyhók, lakó- és gazdasági házak hű másolatai sorjáznak egymás mellett, bemutatva a kőkorszaktól a vaskorig a közép-európai ember élet- és munkakörülményeit.

Könnyedén magunk elé képzelhetjük, őseink miként öntöttek bronzot, készítettek üveget, hogyan kovácsoltak vasat, vagy vágtak köveket, szőttek kelméket. A környező kertekben őshonos növények, tönkölybúza, borsó és bab teremnek. Mindez remek terep történelmi fesztiválok rendezéséhez, amivel élnek is az itteniek.

A kastélyban található múzeum 3 emeleten, 1100 négyzetméteres térben mutatja be az elődök vívmányait: „Az őskortól a középkorig ” címmel. Az emberiség fejlődésével kalandos és interaktív módon ismerkedhetünk meg.

Szokatlan és meglepő a tálalás, változatos a kialakítás, különleges, eredeti tárgyak – mint például egy 21 ezer éves, jávorszarvascsontból készült furulya – teszik egyedivé a kiállítást. Nekem legjobban a vaskorszaki terem tetszett, abban is a hatalmas, izzó és sistergő kemence. Érdemes felfedezni, megcsodálni és kipróbálni mindent.

Innen nem messze, Mistelbachban vár egy másik MAMUZ Múzeum, ahol a „Vaskori királyságok” című tárlat Közép-Európa korai vaskorába kalauzolja el a látogatókat. Abba a korba, amikor a vas használatával egy időben új kultúra is született, amely Hallstattról kapta a nevét.

A harmadik élmény, amit ígértem, ugyanitt vár közvetlen: a Hermann Nitsch Múzeum. Aki meghallja Hermann Nitsch nevét, az első, ami eszébe jut a botrány és a vér.

Meghatározni is nehéz, mi, vagy ki volt ő: építész, zenész, festő, író, performansz- vagy akcióművész. Szerteágazó, sokoldalú, gyakorta polgárpukkasztó ténykedése sosem maradt visszhangtalan.

Az osztrák kortárs képzőművészet világhírű fenegyereke, univerzális és nagy formátumú mestere, a bécsi akcionisták egyik legjelesebb képviselője 2022. április 18-án hunyt el. Az ő emlékét gondozza a múzeum.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: ITT