Ahogy még sosem láttad Jézus születését – 60. Betlehemkiállítás Bécsben

Mindenevő. Már ami a kultúrát illeti. Szereti az irodalmat, szenvedélyesen ír és olvas, járja a múzeumokat, a színházakat, és ha ideje engedi, táncol és kórusban énekel. Kulturális antropológia a szakterülete, az egyetemet nemrég fejezte be. Szeretettel ajánlom figyelmetekbe. Hacsek Zsófia írása. 

Napról napra egyre jobban csúszunk bele az adventi időszakba. Az utcák megtelnek fénnyel és színnel, a terek karácsonyfákkal és vásárokkal, a vásárok bódékkal, fűszeres forralt bor illatával és karácsonyi zenével. Azt már kevesebben tudják, hogy ekkortájt nyitja meg kapuit Bécs egyik legérdekesebb időszaki kiállítása is, a Bécsi Betlehem kiállítás (Wiener Krippenschau). A vásári forgatagban a betlehemek leginkább díszítőelemként vagy árucikként jelennek meg, de a Peterskirche kriptájában úgy nézhetünk rájuk, ahogy máshol talán nem tennénk: műalkotásként. Bizony, még egy ilyen jól ismert és ezerszer látott jelenetből is ki lehet hozni újat, meghökkentőt, megmosolyogtatót vagy akár felkavarót, ha a megfelelő művészi eszközökkel élünk.

A betlehemkészítés hagyománya a középkorig nyúlik vissza, a ma ismert legrégebbi figurák 1291-ből származnak. Ezeknek a kisebb-nagyobb műalkotásoknak (avagy, ahogy akkor tekintették, iparos munkáknak) eredetileg tényleg csak az volt a célja, hogy Jézus születését ábrázolják Máriával, Józseffel, angyalokkal, pásztorokkal, napkeleti bölcsekkel és állatokkal. A reformáció és ellenreformáció korától azonban a betlehemek már olyan sokszor fejeztek ki politikai nézeteket és társadalomkritikus gondolatokat, hogy egy idő után az egyházak és a világi hatalmak egyaránt üldözni kezdték őket.

1782-ben a türelmi rendelet konkrétan be is tiltotta a betlehemkészítést a Habsburg Birodalomban, és ez a döntés furcsamód magát II. Józsefet is túlélte. Csak 1804-ben legalizálták újra a betlehemeket, és mire a Katolikus Egyház is visszaengedte őket a templomokba, már a családi otthonokban és egyéb profán épületekben, köztereken is divatba jöttek. Tirolban 1860-ban alapult meg Ausztria első betlehemtársasága, a bécsi kiállítást hagyományosan szervező Betlehemkedvelők Bécsi és Alsó-Ausztriai Egyesülete pedig 1952-ben.

Amint láthatjuk, több évszázados hagyománya van annak, hogy egy betlehem valamiképpen aktualizálva mutassa be Jézus születését – akár úgy, hogy „csak” az eredetitől eltérő környezetbe helyezi az eseményt, akár úgy, hogy konkrét politikai, társadalmi üzenetet fogalmaz meg. De ezen a kiállításon még a leghajmeresztőbb, nagyon modern, provokatív vagy absztrakt megoldások is remekül megférnek a hagyományos, „keleti” jelzővel illetett betlehemekkel, amelyek körülbelül úgy adják vissza az evangéliumi történetet, ahogy az a maga történelmi és földrajzi kontextusában megtörténhetett.

Én lelkes látogatója vagyok a kiállításnak már évek óta, és mivel az idei a 60. évük a Peterskirchében, kíváncsian vártam, most vajon mivel rukkolnak elő. Titokban azért reménykedtem, hogy kedvenceim, az ausztriai vidéki környezetbe, hagyományos házikókba helyezett jelenetek idén sem maradnak el. Hála a kiállítás idei koncepciójának, nemhogy nem csalódtam, hanem még jól meg is leptek! A jubileumi év tiszteletére ugyanis jó néhány Kisjézus bécsi és alsó-ausztriai helyszíneken születik meg. Jópofa a Weinviertel szőlőhegyén kapatosan ünneplő társaság, de azért az óriáskerekes vagy a schönbrunnos betlehem se rossz.

A leglátványosabb társadalomkritikát idén egy lámpásba helyezett betlehemtől kapjuk, ahol a központi alak nem Jézus, hanem egy tárgyakkal teli bevásárlókocsi, háttérben egy ismert bécsi helyszínnel (az alkotás címe: A mai Bécs). A pár évvel ezelőtt bemutatott, buszmegállóban fagyoskodó hajléktalan punk Máriát, Józsefet és kisbabájukat szerintem szinte lehetetlen felülmúlni ebben a műfajban, de azért ez a lámpás megoldás is érdekes. Egy másik betlehem pedig a menekültkérdésre reflektál: „Annak idején hárman jöttek Napkeletről. Ma millióan. De most minden más. Minden.” Véletlenül pont efölé került a Burgtor és a Mária Terézia-szobor, amelyről viszont az osztrák nemzeti büszkeségre asszociálhatunk. Körülöttük elszórva kisebb, absztraktabb betlehemek, talán nehezebben dekódolható üzenetekkel, de mindenképpen izgalmas művészi megoldásokkal.

Habár a kiállítás csak két teremből áll, érdemes így is sok időt rászánni és igazán alaposan megszemlélni az egyes betlehemek apró részleteit. Hihetetlen, milyen csodára lehet képes egy művész olyan egyszerű alapanyagok segítségével, mint a fa, a kéreg, a fém, az üveg vagy a háztartásban feleslegessé vált tárgyak. Ha igazán kedvet kaptunk, jelentkezhetünk a Betlehemkedvelők Egyesületének valamelyik kurzusára is, hogy aztán mindennap egy kis karácsonyt varázsolhassunk az életünkbe. Vagy éppen húsvétot, ugyanis az Egyesület többek között passiójelenetek (Fastenkrippe) készítésével és kiállításával is foglalkozik. De ez már egy másik történet…

Fotó: Hacsek Zsófia

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt