A liliputi nasik édes meséje – egy bolt rövidke története

100 éves recept és régre nyúló történelem. Egykor bomlottak érte a nemesek. Grófok, hercegek adták egymás kezébe a kilincset, a mennyei ízek és a mesés csomagolás mindent überelt, és az ízlésüknek is megfelelt.

Aki valaha járt már Bécsben, biztos, hogy elment már előtte. Talán be is kukkantott, és a sok apró pralinéra pillantott. Nugáttól, marcipántól és kakaótól illatozik a bolt. Térülnek, pördülnek az eladók. A kuncsaftok, visszajáró vendégek, első kerületiek, egykori nemesek, akik ragaszkodnak letűnt korok emlékeihez. De jönnek turisták is szép számmal, hogy az üzlet berendezésében és a csomagolásban gyönyörködjenek.

Aprócska, liliputi méretű pralinék, marcipános szívecskék csodás dobozokban kelletik magukat az ódon polcokon. Itt több mint 100 éve nem változott semmi sem. Minden ugyanúgy néz ki, ahogy Josef Hoffmann a szárépítész megalkotta: fából készült fiókok, csillogó üvegpultok, egyedül talán csak a csillár az, mely megújult. Mintha megállt volna az idő. A kis üzlet műemlékvédelem alatt áll, pont úgy néz ki, mint amikor megnyitották.

Az édesség manufaktúrát, az Altmann & Kühnét, Emil Altmann és Ernst Kühne alapították. Akkoriban Bécsben 3 üzletet is vittek, és igen népszerűek lettek. Aztán közbeszólt a háború. A zsidó kereskedőknek menekülniük kellett, sorsuk Amerikába vetette őket. Az üzletet egy beosztottjukra bízták, ő vezette tovább a manufaktúrát és a kis boltocskát, a tulajdonosok pedig a tengeren túlról irányították.

A kicsinyke édességek, mily meglepő, megkapták a liliputi becenevet. És hogy mitől más, mint a többi? Például a csomagolás az, ami különlegessé teszi: finoman bélelt, aprócska utazó kofferek, komódok, varródobozok, mind-mind édes és szerelmetes nassolnivalókat rejtenek. Csordultig telik a lélek, amikor a „bőröndből” kibontja az édességet. A dobozok nagy becsnek örvendenek, egy magára valamit is adó bécsi otthonban biztos találunk belőlük legalább egyet, melyet aztán egyéb apróságokkal töltenek meg. Ja, és ezt is maga Hoffmann tervezte, azért is van a mai napig nagy becsben.

Aztán különleges benne az is, hogy a liliputi méretű nasik adalékanyag hozzáadása nélkül és kézzel készülnek, minden egyes darabját egyesével díszítenek. Méghozzá a ma is létező kis manufaktúrában, a második kerületi Leopoldstadtban. Az éppen hiányzó termékeket rendre pótolják, mert a minőségét csupán 6 hónapig őrzi meg a finomság, hisz a kis üzem tartósítószert egyáltalán nem használ.

Itt nemcsak a recept változatlan, de a választék is állandósult a boltban. A bárók és a grófok lassan kihalnak, de utódaik még idejárnak, ahogy ismert emberek is elzarándokolnak ide, egyszer maga Romy Schneider is betért az üzletbe, persze azért nem Sisi-jelmezben. Szuvenírnek nem rossz, bár az ára meglehetősen borsos. A minőség nem olcsó, majdnem 100 euróba kerül egy kiló.

Fotó: saját és internet

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt