A vendéglő kicsi, ám a híre annál nagyobb

Ne az ismert helyeken együk a jellegzetes bécsi ételeket, menjünk oda, ahol kevés a turista, és főként helyiek töltik meg az éttermet, ők jobban tudják, hová érdemes. Rudi vendéglője egyike ezeknek, melyet még a francia Gault&Millau, a világ egyik legismertebb étteremkalauza is jóra értékelt.

A bécsi konyha azért jó, mert sok nép ételét átvette és kicsit a maga ízére keverte. Hozzátett és elvett belőle, mígnem bécsiesítette, végül egy remek konyha sikeredett belőle. Hírnévre a monarchia idején tett szert, e tájt lepték el a várost az idegenek, és hozták magukkal saját receptjeiket. Az igazi bécsi konyha mestere Rudi kisvendéglője.

Hajdanán ezt a részt Nikolsdorfnak hívták, aztán a 17. században Bécshez csatolták. Nagyot nem kell, kerüljünk érte, mindössze 15 perce van az operától, mégis egy másik világba kalauzol. A Wiedner Hauptstrasse lényegében a Karntnerstrasse folytatása. Egy szecessziós ház a 88. szám alatt, Otto Wagner egyik tanítványának alkotása, a jugendstil szép példája. Ebben vert tanyát a Rudi konyha imádóinak társasága.

De Rudit ne keressük, már nincs itt, csak a neve és a szelleme, helyét az új tulaj, Christian Wanek már 10 éve átvette. A hely kicsi, 36 ember el is lepi, a kosztja viszont remek. Házi ízeket idéz, olyanokat, amilyeneket anno a nagymamák tudtak, de talán még annál is jobbat, mert kizárólag minőségi alapanyagokat használnak.

A bécsi lélekhez vezető út a hason keresztül vezet, ez akár a vendéglő mottója is lehet, annyi finomságot, csupa hagyományos fogást főznek benne. A marhahúsból készült, igen laktató Tafelspitz (tányérhús), mely a 19. században a kocsmák étlapján tízóraiként is szerepelt, ezek egyike.

Gasztronómiai utazás a múltba, hisz a séf (maga a tulajdonos, Herr Wanek) receptjét otthonról hozta. Szerinte jó Tafelspitzet nem ördöngös dolog főzni, tudni kell jókor abba hagyni, hogy a marha ne maradjon se kemény, se száraz, és szinte olvadjon a szájban.  Na és fontos a kiváló alapanyag, ha ez mind megvan, a vendég olyan fogást kap, hogy evés után mind a tíz ujját megnyalja, avat be a titokba. A húshoz klasszikusan rösztit (vékonyra vágott, pirított burgonya) kínál, hozzá almás tormamártás és szósz, metélőhagymából is dukál.

Alighogy egy asztal kiürül, épp arra futja az időből, hogy új abroszt terítsenek, a vendégek egymás kezébe adják a kilincset. Két felszolgáló sürög-forog, egyébként igen kedvesen, olykor a séf is megjelenik, odaköszön egyik-másik törzsvendégnek, aztán megy a dolgára, ügyelni a konyhára. A hangulat felettébb családias.

Amit még jó tudni, úgy készüljünk, hogy a vendéglő egész területén szabad dohányozni, aki allergiás, vagy nem bírja a füstöt, az jobb, ha nyárig vár, akkor nyitják a kinti részt, ott nem zavarnak a pöfékelők.

Figyelem, a vendéglő hétfőtől péntekig van nyitva, 11- 15 és 18-23 óra között. Kéretik helyet foglalni, és készpénzzel fizetni.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt