A világ leghíresebb széke Bécsben – a Thonet-legenda nyomában

Szék ekkora karriert, mint a Thonet, még sosem futott be. Alkotója nevét örökre megőrizte. A szálak Bécsbe vezetnek, pedig a tervezője német. Nos, akkor lássuk, mi a titka ennek a stílusikonná lett széknek.

Az alapító, Michael Thonet 1819-ben, kereken 200 éve, hogy megnyitotta első műhelyét szülőföldjén, Bopparban, Koblenztől délre. A világ legismertebb székei mégsem innen, hanem Bécsből indultak útra, hogy meghódítsák a világot. A kerek évforduló kapcsán tavaly év végén egyedülálló kiállítás nyílt a bécsi MAK-ban, az Iparművészeti Múzeumban.

A szálak Németországba vezetnek, abba a kis, alig 15 ezres lakosú városkába, ahol Michael Thonet 1796-ban megszületett, és ahol asztalosműhelyt működtetett. Miközben sorra gyártotta a parkettákat, egy dolog izgatta csupán, hogy miként hajlíthatná meg a fát. Thonetre a környezete csodabogárként nézett, amikor kísérletezgetésbe kezdett. A fa megmunkálása közben jött az ötlet, hogy gőzöléssel hajlítsa meg a falemezeket. Így születtek meg az első íves támlájú és lábú székek. Ennek persze hamar híre ment, a forradalmi újításáról Metternich is tudomást szerzett, és 1842-ben Bécsbe invitálta a mestert, ahol az a megtiszteltetés érte, hogy részt vett a Lichtenstein-, a Schwarzenberg-, és a Pálffy-paloták berendezésében.

A forradalmi újításnak hamar híre ment, és miután a palotákban a székek sikert arattak, a kávéházak is rögvest rendeletek maguknak. A nehéz, túlzsúfolt tereket felváltották a könnyed, elegáns és kényelmes Thonet-széke. A kecses, formatervezett, légies darabok egy csapásra közkedveltek, népszerűek lettek. Az első sorozatban gyártott szék a numero 4, melyet egyébként Daum-típusnak is neveznek, mivel elsőként egykor a Kohlmarkton álló Café Daumot ezekkel rendezték be. A Daum már rég bezárt, a Thonet viszont még ma is éli virágkorát. A bécsi kávéházakat viszont mégsem ezzel a típussal, hanem a no. 14-est azonosítják.

Az 1851-es londoni világkiállításon a nemzetközi piac is felfigyelt Michael Thonetre, ami újabb lökést adott a cég fejlődésének. A sikeren felbuzdulva Gebrüder Thonet (Thonet-testvérek) néven vállalatot alapított a mester, melynek vezetését 5 fiára bízta, ám a cég felügyeletét továbbra is kézben tartotta. Nem sokkal ezt követően, egészen pontosan 1859-ben született meg a verhetetlen darab, mely világraszóló karriert futott be, és máig nem talált legyőzőre. A szék numero 14-es számmal vonult be a bútorgyártás és a dizájn történelmébe.

Amikor megindult a tömeggyártás, alig győzték a rendeléseket teljesíteni. A lapra szerelt, 6 darabból, 10 csavarból álló székek kis helyen elfértek, és a világ valamennyi tájára elkerültek. A nagyüzemi gyártás alacsony árakat hozott, így a Thonet Európától Amerikán át Ázsiáig hódított. Az egyedi, tetszetős dizájnba az emberek beleszerettek. 1930-ig 50 millió darabot gyártottak belőle, ami felfoghatatlan siker egy bútorgyárnak.

A művészek is rajongtak érte, Toulouse-Lautrec híres képén, a „Moulin Rouge-ban“, melyet 1892-ben festett, az elegáns dámák, urak, a jellegzetes Thonet-székeken ücsörögnek. De használta Degas, Renoir és Picasso sem vetette meg, még Henri Matisse is megfestette Nizzában, egy hotelben. És az már csak természetes, hogy olyan nagy, bécsi nevek, mint Adolf Loos és Otto Wagner is rajongói voltak a Thonet-székeknek. Egy szó, int száz, inspirálta a művészeket, többi között Josef Hoffmannt is megihlette.  (8763, 8774

És hogy mi a titka a világ legrégebbi sorozatgyártásban lévő termékének? Túl azon, hogy összeszerelhető, könnyen szállítható, és kevés anyagból készül, felettébb légies, tartós, mutatós, és megfizethető. A klasszikus bécsi kávéházak elengedhetetlen tartozéka a 200 éves a Thonet, kivált az ikonikus Nr. 14-es. Mondhatni, múzeumi darab, mely egyesíti a jelent és a múltat és ma is remekül mutat, modernül hat. Időtlen dizájn, melyen nem fogott az idő vasfoga, és máig körüllengi az emberek imádata.

Tipp! Érdekes videó mutatja be a kezdeti lépéseket: a mesterek a meggőzölt, megpuhított fát egy hengerből kiemelik, majd egy kész sémában hajlítva megtörik, miután vaslemezekkel körbecsavarozták, aztán addig hagyják rögzítve, míg a fa egyet könnyezik.

A családi sírbolt a Zentralfriedhofban található.

A tárlat 2020. április 13-ig látogatható

Cím: MAK – Iparművészeti Múzeum, Bécs, 1. kerület, Stubenring 5.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt