A világ legkisebb pralinéja Bécsben

Már olvastam róla, és gondoltam, ideje, hogy megkóstoljam. Ám amikor a világ legkisebb tortáját az Aidában kerestem, többen összefutottak, hogy ők bizony rosszul informáltak, előkapták a fadobozos Sachert, majd kérdezték, hogy Mozartra gondoltam-e, de én ingattam a fejem, a méretét motyogtam, 1×1 centi, a netről legalábbis így informálódtam.   

Aki Bécsbe jön és vágyik egy finom kávéra, hozzá még sütit is enne, az nem keresgél sokat, lehuppan az első szabad helyre. A rózsaszínbe öltöztetett kávézót sokat keresni sem kell, ott székel Bécs szívében, a Stephansdom tövénél.

img_2700_1.jpg

Ide nyugodtan beülhetünk, és miközben azon töprengünk, mit igyunk és együnk, nem árt tudnunk, hogy egy hagyományokkal és régre nyúló múlttal felvértezett helyre keveredtünk. Az Aida több mint 100 éves múltja nem kis dolog egy olyan városban, ahol nagy hírű cukrászok keresik a vendégek kegyeit, ahol kritikus a közönség.

img_1011.jpg

Habos-babos rózsaszín Barbie világ, melyhez egy legényről mesébe illő történet is jár, aki egy isten háta mögötti cseh faluból érkezett Bécsbe és kitartó munkával nagy karriert futott be. Amolyan hol volt, hol nem volt sikertörténet, amilyet mindenki szeret.

img_2710.jpg

1883-ban, egy észak-cseh faluban, Drzkovban látta meg a napvilágot Josef Prousek, aki szülőfalujában tanulta a cukrászmesterséget. Majd ahogy akkoriban szokás volt, felkerekedett, és idegenben töltötte az inaséveket, megjárta Lisszabont, Brünnt és Prágát, majd sorsa Bécsbe vetette, ahol tanoncnak állt be, megnősült, és nejével együtt egy cukrászdára szemet vetett. (fotó: weboldal)

history2.jpg

Hogy a kávézó nevének van-e köze Verdi híres operájához, arra a válasz igen. Az alapító Prousek nagy operarajongó hírében állt, a sütik mellett imádta az operát. 1925-ben, amikor a vállalkozásának új nevet keresett, két kedvenc műve közt billegett, azon vergődött, hogy a cukrászda névadója Aida vagy Tosca legyen-e. Végül az Aida javára az döntött, hogy ez volt az első opera, melyet Bécsben, 1924-ben, a Hohe Warte részen, szabad ég alatt mutattak be.

img_2753_1.jpg

img_2722.jpg

11 filiállal büszkélkedett, amikor közbeszólt a történelem, a háborúval több üzeme is odaveszett. A felszabadulást követően ismét erőre kaptak, mára 25 helyen forgalmaznak, majdnem mindegyik kerületre jut egy Aida. A választékot folyamatosan bővítik, gyártanak kalóriaszegény süteményeket is, melyekből bárki jóízűen falatozhat, anélkül, hogy marná a bűntudat.

img_1044.jpg

img_1002.jpg

Egyébként az tudta, hogy ez volt Ausztria első kávézója, ahol eszpresszó gépet állítottak üzemmódba? Remek marketingfogás, hisz csodájára egész Bécs odajárt. A gép a lokál közepén állt és csak úgy öntötte magából a fekete csodát. A szimplát 1,50-ért, a duplát 2,50 schillingért adták. Cukrot és tejet ki-ki magának mért hozzá. (fotó: weboldal)

aida8_5131002.jpg

Ja, és hogy célom ne feledjem, miután a személyzet több tagja is tanácstalanul nézett, a megoldást végül a méret említése hozta meg. A megfejtés egyszerű, mint az 1×1, ne tortát keressek, a pralinéjuk az, ami a világon a legkisebb, ha minden igaz, még a Guinness Világrekordok könyve is ír róla, mint a legapróbb pralinétorta. De nem árulják csak dobozban, egy és dupla sorosban, és az ára, méretével ellentétben, nem is olyan aprócska. A kóstolást ezúttal kihagytam, viszont 26 euróval gazdagabb maradtam.

img_2719.jpg

Hoppon azért nem maradtam, üres hassal távozni nem akartam, választásom egy aprócska, diétás, retró sütire, a Tátra-csúcsra esett, melyet persze a bécsi Aidában vettem meg. 1,40-ért árulták és valóban csúcsra járatták.

img_2726.jpg

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt