Fedezd fel Alsó-Ausztriában Marchegget, ahol még a barokk kastély kéményén is gólyák fészkelnek

Tudtad, hogy Marchegg környékén székel Közép-Európa legnagyobb, fákon költő gólyakolóniája? És azt, hogy a helyiek az éj királynőjeként emlegetik a gilicéket? És hogy Marchegg-ben egy csodás barokk kastély várja az ideérkezőket? Ideális úti cél családosoknak, természetimádóknak, történelem iránt érdeklődőknek, de kerékpárral útra kelőknek is páratlan élményt jelent.

A Bécstől csupán 55 kilométerre, az alsó-ausztriai Weinviertelben (Bornegyed) fekvő Marchegg többféle látnivalót kínál vendégeinek. Itt van mindjárt a gólyatelep, a barokk kastély, amelyben időszaki kiállításokat rendeznek, és a mögötte elterülő természetvédelmi területen sétálni, túrázni is lehet.

Kelepelő gólyák lepik el jó időben az eget Marchegg felett, különösen igaz ez júliusban, amikor kirepül a fészekalja. Sokáig tartotta magát a fáma, hogy gólya hozza a babát a családok otthonába. Bár Marchegg-be közel 100 gólya jár minden évben vissza, a lakosok számának növekedésében ennek nincs foganatja. Az itteniek ezen csak mosolyogva legyintenek, ellenben felettébb kedvelik a kelepelő gilicéket. Évről évre kíváncsian fürkészik, hogy a tavasz hírnöke mikor érkezik. Idén márciusban jelentek meg az első madarak, a szokásosnál egy héttel korábban.

Nehéz megjósolni a landolás idejét, hiszen a gólyák elképesztően hosszú utat tesznek meg, mire ideérnek: Dél- és Kelet-Afrikából indulnak, átvágnak Egyiptomon, átkelnek a Boszporuszon, 10 ezer kilométert szárnyalnak, mire a March-Thaya Auen természetvédelmi körzetben landolnak. Közép-Európában ez a vidék a fehér gólyák legfontosabb költési helye. Az 1100 hektáros természetvédelmi övezet Marchegg és Zwerndorf között terül el.

Marchegg különösen izgalmas terep, hiszen errefelé a gólyák nem villanypóznára, a házak kéményeire, hanem az öreg tölgyes ágai közé rakják fészkeiket. Társbérletben laknak, egy-egy fán akár 6-7 pár is osztozhat. Igaz, az erdőben rájuk leselkedő veszélyek miatt, egyre többen beljebb húzódnak, az utóbbi években már a kastély kéményén is költenek.

Először a hímnemű egyedek érkeznek meg, és foglalják el régi fészkeiket, és miután kicsinosították otthonukat, fogadják a tojókat. A lakájos, gallyakból készült hajlékok súlya tetemes, akár több száz kiló is lehet. Tavaly például 29 pár tért ide vissza, hogy tojásait lerakja. Az ornitológusok szerint az elmúlt évben a szokásosnál kevesebb volt a fészekalja, 84 fióka jött a világra.

A gólyák egyébként hűségesek, családalapításba régi párjukkal fognak, és az utódokról is együtt gondoskodnak. Általában 3-5 fiókát nevelnek, akik 1-2 kilósra hízva hagyják el először fészküket, repülni, enni tanulnak, hogy bírják a visszautat. A kastély mögötti tölgyes, a rét, a mező, a kaszáló, a folyó menti ártér, a lápos terület ínyencfalatokat rejtenek, a vegetáció alacsony, ami kényelmessé teszi az élelem utáni vadászatot. A gólyák számára a környék kész „gasztro- paradicsom”, amihez a nemrégiben betelepített 25 félvad konik ló is hozzáteszi a magáét: változatos növényzetet tartanak fenn, jó feltételeket teremtve a rovarok, bogarak számára.

Ha a gólyákban kigyönyörködtük magunkat, látogassunk el a barokk kastélyba. Elődjét, az első várat II. Ottokár cseh király a 13. században építette, hogy területét a magyaroktól megvédje. A 17. században került a birtok a Pálffyak kezébe. Az eredetileg reneszánsz stílusban épült kastély árokkal volt körülvéve, egyik oldalát a Morva folyó védte. Pálffy Miklós a kastélyt átépítette, barokk elemekkel bővítette. A főként vadászatok alkalmával használt épület idővel barokkos formát vett, és egy szép parkkal szélesedett. Az utolsó Pálffy, aki a kastélyt lakta, 1947-ben halt meg, rá 10 évre került a palota Alsó-Ausztria tartomány tulajdonába. Jelenleg időszaki kiállításokat fogad be.

A mostani, 41. tartományi tárlat, a „Marchfeld Geheimnisse” (Morva-mező titkai) bővelkedik izgalmakban, 700 kiállítási tárgyon keresztül, több évszázadon átvezetve mutatja be a környék gazdasági, kulturális értékeit és múltját, az ember és a természet szoros kapcsolatát, a vaskortól egészen napjainkig. A frissen felújított kastély termeiben interaktív eszközök segítségével elevenedik meg a múlt és a jelen.

A kastély boltjában lévő kivetítőn a magasban fészkelő gólyákat kamerán keresztül figyelhetjük meg, részesei lehetünk sok izgalmas jelenetnek. Ja, és hogy miért nevezik a gilicéket az éj királynőjének? Miután az utódok a tojásokból kibújnak, az egyébként nappali madarak éjszakai vadászatba fognak, hogy az óránként, kétóránként megéhező fiókáik finom falatokat kapjanak.

Tipp! A lezárt területen vezetett túrákat szerveznek, de szabadon, a kijelölt úton is kószálhat itt az ember.

Érdekes! Tudtad, hogy az öreg vasutasok a rákosszentmihályi körvasút váci vonal feletti felüljáróját a mai napig „marcheggi hídnak” hívják? Azon okból méghozzá, hogy Marchegg volt az első, 1846-ban átadott vasúti vonal osztrák végpontja, mely Pozsonyon át Budapestet és Bécset vasúttal összekapcsolta.

Tudtad, hogy a March-Thaya árterében 20 különböző denevérfaj él, az apró szúnyogdenevértől a nagy testű denevérig?

Bővebben ITT és ITT.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: ITT