Az élet édes oldala – nyalakodás a bécsi Csokimúzeumban

Ki gondolná, hogy az osztrákok mennyire édesszájúak. Évente fejenként 8,8 kiló csokit fogyasztanak. A csokifogyasztók ranglistáján, merthogy van ilyen, a világon, a negyedik helyen szerepelnek. És most végre Csokimúzeuma is lett a fővárosnak.

Szereted a csokit? Egyáltalán van, aki nem? Még ha akad is ilyen, íme, egy hely, ahol a sok édes finomság láttán elcsurran a nyálunk, de vigyázzunk, mert papírzsebkendőt nem adnak, jól tesszük, ha viszünk magunkkal. Apropó! Ugye még sosem hallották arról, hogy létezik egy olyan indián nyelv, amit úgy hívnak, hogy navatlot. Pedig van egy szavuk, amit mindenki tud. Ez pedig nem más, mint a sokolát, vagy, ahogy mi ejtjük, csokoládé.

Hogy mindezt honnan tudom? Onnan, hogy a Práterben, egészen pontosan a bejárat mellett, a Madame Tussaud szomszédságában lévő Csokimúzeumban jártam, és az imádnivaló nyalánkság törtnetéről nemcsak ezt, de még számos izgalmas dolgot megtudtam. Nem kell sokat keresni, bár engem becsapott a tábla, pedig ott van mindjárt, a panoptikum mellett a múzeum bejárata.

Tudtad például, hogy az európaiakat a csokievéssel egy Habsburg főhercegnő fertőzte meg? De ne szaladjunk ennyire előre, inkább menjünk a „csokitörténelem” elejére. Amikor a kakaóbab és a belőle készült csokoládéital először került spanyolhonba, nem volt sok rajongója. Legfőképpen azért, mert édesítés nélkül az ízét kesernyésnek vélték. Történt aztán, hogy a Mexikóba vetődött spanyol apácák fűszerekkel, cukorral és mézzel megbolondítva, feltuningolva tették a feketés, barnás italt az asztalukra. Hála nekik indult a kávébab világhódító útjára.

Az osztrák Anna királyné, aki nem mellesleg XIII. Lajos francia király felesége volt, Spanyolországból a francia udvarba vitte a már ízesítve árult kávébabból készült csokiport. A nyalánkság egy szemvillanás alatt az udvar kedvence lett.  És ami ment Párizsban, az rögvest divatos lett a többi európai udvarban. A csoki egy csapásra megfertőzte a nemeseket, állítólag maga Mária Terézia is csokifüggő lett. És ha már a nemesek vezették be ezt az édes, boldogsághormonos ínyencséget, nyilván a Habsburgok csokiszoborba öntött képmását is ezért találták ideillőnek. Itt van Marie Antoinette és a párja, XIV. Lajos életnagyságú mása, csak úgy szerényen, 350 kiló csokiba mártva.

A csokit egyébként forró italként itták, akkoriban dermedt változatát még nem fogyasztották. Erre jóval később, a 19. században került csak sor, amikor az angol Joseph Storrs Fry a maihoz hasonló ízű étcsokoládét készített, egy sajtológép segítségével. Az időben legalább 1000 évet vissza kell mennünk, a maják, az aztékok lakta vidékre, hogy betekintést nyerjünk a kakaóbab múltjának történetébe. A múzeum örömest beavat ebbe.

A legizgalmasabb rész mégsem ez, hanem a kakaóbab ültetvények, ahol él, létezik és nagyra nő a sok-sok aprócska babszem. A hangulatos dzsungelben betekintést kapunk a hüvelybe zárt babszemek útjáról, hogy és miképp kerülnek az asztalunkra és a boltokba a fáról. Sok egyéb érdekes kérdésre is feleletet kapunk, igaz ehhez németül, vagy angolul kell tudnunk: hol nő a bab, mi lesz a hüvellyel, melyből kipattan, miért gondozzák családi manufaktúrák az ültetvényeket, se vége, se hossza az izgalmas ismereteknek, mely a csoki múltjába és feldolgozásának módjába vezetnek be. És ha még nem kóstoltál soha kakaóbabot, itt most nyersen, pörkölve, zölden, vagy barna színben, megteheted kedvedre.

Az aranyteremben több méteres szobrokkal nézünk szemben. Harapnivalóan édes fehér cápa ijesztően vicsorít felénk, mi meg úgy teszünk, mintha félnénk, de csak a játék kedvéért. Nyuszik ölelkeznek össze, maga Atlasz 2,5 méter magasból néz le, és itt van Dávid is, az egyetlen a földkerekségen, melybe az ember beleharaphat, vagy melyet megnyalhat. Persze csak teoretikusan, hisz a figurákat megérinteni nem szabad. Bármilyen barátságosak, nagyon olvadékonyak, így a cirógatás ezúttal elmarad.  Ártana az alakjuknak.

Szóval ez a sok-sok ismeret a csoki élvezetéhez csak hozzátesz. A szánkban selymesen felolvadó, forrón szétomló, boldogságot hozó csokivá formálódó babszemek hosszú utat tettek meg, hogy az életünkbe múlékony boldogságot, édes élvezetet csempésszenek.

A múzeumban interaktív játékok várnak a gyerekekre, és szerveznek workshopokat is, ha valakinek ehhez lenne kedve.

Cím: 2. kerület, Práter, Riesenradplatz 5.

Nyitva: májustól szeptemberig 10.00-től 20.00-ig naponta (októbertől áprilisig 10.00-től 18.00-ig)

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt

Ha kedvet kaptál egy bécsi hétvégéhez, szállodát ide kattintva magyarul foglalhatsz: