Az indiáner és Bécs

A régi idők kedvence, ma már ritkábban találkozunk vele, pedig egykor a császárvárosban nagy volt a keletje. Íme, az indiáner Bécsből eredő meséje.

Gyerekkorom kedvenc süteménye, tűvé tettem a várost érte, pláne, amikor rátaláltam az eredetére. Bevallom, nem tudtam, hogy az indiáner Bécsben született. Ráadásul történetében magyar szálak is fellelhetőek. Egyszer rég, a Naschmarkt mellett található Theater an der Wienre rossz idők jártak. Épp akkoriban történt ez, amikor gróf Pálffy Ferdinánd a teátrum intendánsa lett. Mivel az intézménynek apadt a bevétele, főtt a gróf úr feje, milyen újdonsággal, meglepetéssel csalogassa vissza a nézőket, miként töltse meg újra a nézőteret. Megvan ennek már úgy legalább 180 éve.

Mígnem eljött a nagy pillanat és fejéből az ötlet kipattant. Színre vittek egy operettet, melyben egy indián artista is fellépett. Gondolt hát egy nagyot, és egy jó nevű bécsi cukrászdának megrendelést adott, készítsenek a bemutatóra egy új, finom, édes kreációt, mely utal a darabra, illetve a benne szereplő indiánra. Innen kapta az új kreáció az indiáner nevet. Nem volt ez akkoriban szokatlan, hisz a 19. században dívott e módi a császárvárosban: a cukrászok új süteményeiknek valamilyen apropó kapcsán legtöbbször nevet adtak. Hol a cukrász nevét viselte a sütemény, de volt, hogy híres személy adott ihletett, és az édesség róla kapta a nevet. Esetünkben a cukrász neve feledésbe merült, az indián származású artista viszont a gasztrotörténelembe került. (Fotó: ©wikipedia)

Amikor kész lett a süti, bevetett egy szokatlan marketing-fogást, minden jegyhez egy indiáner is dukált. A siker nem maradt el, már csak azért sem, mivel ez volt az Itáliából Bécsbe került tejszínhab debütálása. Az indiánerre keresztelt édesség megtette a magáét, a két, belül kivájt, csokiöntetes félgömböt fehér, keményre vert habos tejszínnel tapasztották össze, és hamarosan ez lett a bécsiek egyik kedvence. Hangos volt a siker, megmentette a színházat az operett és az indiáner.

A színház még mindig áll, de a darabra és az indián mutatványosra ráborult a homály. Ellenben az indiáner, melyet Bécsben Indianerkrapfennek is neveznek, valódi diadalmenetet futott be. Volt idő, amikor a cukrászok versenybe szálltak, ki készíti el a legnagyobb félgömb alakú, tejszínhabbal kitöltött mázast.

Annak ellenére, hogy a történet Bécsbe vezet, kevés helyen találni mostanság indiánert. Persze nem csoda, hogy nem találja meg az ember első látásra, ugyanis hab nélkül, pőrén kerül a pultra. Nehezen kaptam lencsevégre, nem adta meg magát az istennek sem.

Bevallom, mindig bajban voltam vele, hogy egyem, beleharapni sosem mertem, hisz ahhoz nagy az átmérője, és még kifolyna a tejszín belőle. A tetejét szokás szerint lekaptam, és a tejszínt megfelezve habzsoltam.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt