A legnépszerűbb osztrák sláger, a Csendes éj meséje

Bár Falco Rock me Amadeusa a slágerlistát még Amerikában is vezette, mégsem ez lett minden idők legnépszerűbb osztrák éneke. Van egy dal, mely lassan 200 éve, hogy meghódította a világot. 300 nyelven éneklik mind az öt földrészen szenteste.  

Hogy az összehasonlítás nem ördögtől ered, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Csendes éjnek pop és sláger feldolgozása is van, és karaoke változata is ismert.  Olyan hírességek is műsorukra tűzték, elénekelték, mint Bing Crosby, Marlene Dietrich, Domingo, Carreras, Natalie Cole, Bocelli, Boney M vagy Zambo Jimmy. A csendes éj (Stille Nacht), ha úgy vesszük, többszörös platinalemez. Világszerte milliónyi példányban kelt el.

Akinek köszönhetjük ezt a megható és szívhez szóló szöveget, annak gyermekkora magányosra sikeredett és bár ma a jogdíjakból befolyt összegből dúskálhatna a földi javakban, gyerekkorát felettébb nagy ínségben és nélkülözésben élte le.  

Josef Mohr, a dal szövegírója, egy zsoldos katona törtvénytelen gyermekeként jött a világra, szentelt víz alá a város hóhérja tartotta. Ilyen mélyről nem tanul az ember papnak, hacsak nincs hallatlan szerencséje és valamilyen kiugró tehetsége. Mohrnak mindkettőből kijutott, lett patrónusa is, a salzburgi katedrális zenei vezetője a szárnyai alá vette, sorsát egyengetve.

Miután felszentelték, megkérték, tenné át működésének helyszínét Oberndorfba, hogy segítse az ottani plébánost ügyes-bajos dolgaiban. Történt aztán e faluban, Salzburgtól 17 km-re, hogy 1818 telén iszonyatos hideg köszöntött be és a hófúvás elvágta a külvilágtól az ott lakókat. Az emberek éhezve, dideregve magukra maradtak, és nyakukon volt a szentestét.  

Azt mondja a fáma, akkora volt az ínség, hogy kínjukban az egerek még a Szent Miklós templom orgonájának egy részét is megették. Nagy volt a riadalom, hogy az orgona felmondta a szolgálatot, hisz zene nélkül ugyan milyen a karácsony. Mohrnak jutott a feladat, hogy megszervezze, mindenképpen szóljon zene szenteste.

Arról megoszlanak a vélemények, hogy a versike már akkor kész volt-e, vagy úgy hamarjában papírra vetette, de ez ma már nem is fontos. Fogta a papírost, szaladt a kántorhoz, kérve, zenésítse meg a szöveget. Franz Xaver Gruber meg is tette, egy éj leforgása alatt melódiát komponált a szövegre, és mivel az orgona nem működött, így gitárra hangszerelte. Gitárszó a templomban, akkoriban, enyhén szólva, nem volt megszokott, kisebbfajta szentségtörésnek számított.   

Mondják, a dalocska egyből nagy siker lett, a refrént együtt énekelte a gyülekezet, ám a kottának egy időre valahogy nyoma veszett. Furcsamód, épp az orgonában lapult, és amikor a hangszert egy mester javítani kezdte, akkor fedezte fel, milyen kincs lapul benne. Megállíthatatlan volt a karrierje, 1839-ben a nép már New Yorkban is énekelte. A mai napig több ezres tömeg zarándokol a kápolnához az ünnepre. 

Belopódzott az otthonokba, bebújt a fák tövébe, hogy nyugalmat és békességet hozzon szenteste. Amikor ez felcsendül, biztosra vehetjük, itt a karácsony, a szeretet ünnepe.

Fotó: internet

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt