Karácsony a kastélyban – Eckartsau, ahol az utolsó magyar király sorsa végérvényesen bevégeztetett

Vajon milyen lehetett az utolsó, trónjától megfosztott magyar királynak, IV. Károlynak és családjának az a bizonyos, osztrák földön eltöltött utolsó karácsony?

Alig egy órányira Bécstől áll e csodás vadászkastély. Eckartsau a neve, és igen, van a történelemből ismert nyilatkozathoz köze. Hétvégére ünnepi díszbe vágta magát, a vendégeket a földszinti termekben árukkal, csecsebecsékkel, ajándékokkal roskadásig megtelt standok várják. Csak úgy tódul a tömeg, sokan kezdik itt az adventi előkészületeket, a múltba mélyülve, a kastélyban történt eseményeken töprengve.

A kastély egy lenne a sok közül, ha IV. Károly azon a végzetes napon nem ide menekül. Pedig híres Habsburgok is lakták a vízárokkal körülölelt vadászkastélyt hajdanán. Amikor Kinsky gróf kezébe került a vár, felújították, majd Mária Terézia, kinek férje nagy vadász hírében állt, fente rá fogát, és végül meg is vette, mert vadban igen gazdag volt az erdeje, a Duna ártere. Aztán 100 évig üresen állt. Ne is firtassuk az állagát. Mígnem Ferenc Ferdinánd, aki ugyancsak kedvtelve irtotta a vadállományt, fel nem fedezte, és rendbe nem tette. Költött rá nem is keveset, kicseréltette a fűtésrendszert, tapétáztatott, bővített, mígnem a külcsín kedvére való nem lett.

De ez még mind kevés lett volna ahhoz, hogy a történelemkönyvek a kastélyról említést tegyenek. Ahhoz a monarchia összeomlása kellett. Hogy az utolsó osztrák császár, magyar király autója a Bécstől alig egy órányira található Eckartsau kastélya előtt fékezzen. 1919. november 11-ét írtak, amikor IV. Károly várandós feleségével, öt gyermekével és több tucatnyi hű emberével átlépte Eckartsau kastélyának küszöbét. Akkor még sejtése se volt róla, merre veti a sorsa. Várakozó álláspontra helyezkedett, itt húzta magát meg.

Már ahogy trónra került sem volt mindennapi. Miután Ferenc József első szülött fia, Rudolf, önnön kezével vetett véget életének, Ferenc Ferdinánd pedig Szarajevóban merénylet áldozata lett, I. Károly osztrák császár, IV. Károly magyar király néven, egészen fiatalon, 29 évesen állt a monarchia élére. Vészterhes idők jártak akkoriban, javában dúlt a I. világháború, mely nem kis fejtörést okozott a béke elkötelezett hívének, a Habsburg-ház szerény és közvetlen fejének. Mindössze két éve maradt, hogy a monarchiát kormányozza. A történelem vihara jobbra való törekvéseit, megálmodott reformjait elsodort.

1916. december 30-án a Mátyás templomban koronázták magyar királlyá. Már-már legendás, hogy amikor a koronázási ceremóniát követő vacsorát felszolgálták, az újsütetű király az egész lakomát a hadikórházba küldette át. Két sem telt el, amikor a magyar delegáció épp Eckartsauban érte el, hogy kikényszerítse a magyar állam önrendelkezési jogától szóló nyilatkozatot kézjegyével megerősítse. 1918. november 13-át írtak ekkor.

„Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; amely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva. Ennél fogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve elismerem azt a döntést, mellyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja.

Kelt: Eckartsau ezerkilencszáz tizennyolc, november hó tizenharmadikán.

Károly”

Így, ebben a lelki békétlenségben érte a trónjától megfosztott királyt és családját a karácsony. 1919. december 24-ét írtak. A család az étkezőben gyülekezett, ahol már terített asztal várta őket. Zita királynénak még arra is volt gondja, hogy a személyzetet egyesével megszólítva megajándékozza. Ne gondoljunk nagy dolgokra, hisz akkor már ők is nélkülöztek, alig jött utánpótlás erre a kietlen vidékre. Mindenki érezte, hogy feszült a helyzet, de olyan jól eshetett karácsonykor egy pillanatra feledni a viharos időket, ezért azon voltak, hogy meghitt miliőt teremtsenek.

A gyerekek izgatottan várták, mit hoz kis a Jézus. A mélyen vallásos család misével kezdte a vacsorát, majd a nagy szalonba mentek, ahol a feldíszített fa várta már őket. A fa alatt kézzel készült apróságok, könyvek lapultak, a gyerekek vidámak és boldogok voltak. A csillogó fa, a fenyő illata becsempészte az otthon melegét a szalonba. Károly békésnek tűnt, de a lelke háborgott és a végtelenségig aggódott, vajon mi lesz birodalma és családja sorsa. Akkor még bizonyosan nem tudhatta, de talán a belső megérzése megsúgta, soha nem lesz többé osztrák földön karácsonya.

Azóta itt minden változatlan, az utolsó karácsony búskomor hangulata itt ragadt a szalonban. Nem bontják le a fát, mintha várnák vissza a császárt és családját. De mindhiába. A monarchia és utolsó császára sorsa bevégeztetett. Eckartsau a végzet kastélya lett. A császári és királyi család vonatra szállt, és Ausztriát örökre elhagyta. Megsárgult fotók, egy letűnt kor emlékei és a történelemkönyvek idevonatkozó fejezetei hozzák a mába a múltat, amiből mindenki okulhat.

Ma a kastélyban vidám adventi vásár fogad. A belső udvaron fenyő díszeleg, odafent a díszteremben is ünneplőbe öltöztettek egyet, alatta ma már retrónak mondott játékok pihennek. A földszinten a kínálat igazodik az úri környezethez, az egyik termet kifejezetten elegánsan, fenségesen öltöztették fel. Itt ér össze a múlt és a jelen, a búskomor hangulat tovalibben.

Az udvaron vásárosok sorjáznak, finomabbnál finomabb ételeket, italokat kínálnak. Kint hangoskodik a tömeg, szürcsölgetik a puncsot, forralt bor melegíti a torkot, a szépen felújított barokk vadászkastély pompás körítés az adventhez. A puncs, a fahéj illatát a kastély falai nem engedik elillanni.

Aki teheti, kerüljön erre, de ha az adventi vásárt lekési, akkor is érdemes a programok közé beiktatni. Eckartsau megér egy látogatást, pláne most, hogy ilyen szépen felújították.

A felső szintek vezetéssel tekinthetők meg, ez utóbbi fizetős.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt