Ki állítja át a bécsi órákat?
A jellegzetes dizájnba öntött köztéri óra a város arculatának meghatározója. Tudja, hogy milyen a Bécsre jellemző? Pedig kellett, hogy lássa!
Ugye nem ugrik be, pedig aki valaha járt erre, az lépten-nyomon beleütközött. Csak éppen elsiklott mellette, egészen pontosan alatta. Mert a jellegzetes dizájn fent ágaskodik a magasban. Nincs ember, aki az időt fürkészve ne nézett volna legalább egyszer a mutatójára, alakját emlékezetében mégsem tárolta. Pedig Bécshez tartozik, mint Sisi, a Mozart csoki, vagy a Sacher torta, belemosódott az emberek tudatába. Olyan, mint a dobókocka. Formára teljesen. Igazán praktikus. Szögletes alakja minden égtáj felé mutatja magát, jelezve az idő múlását. Mint a kockapókerben a kocka, Bécset azonosítja.
74-en vannak, szanaszét a városban. A szórásból, a dobásból csak a 7. kerület, Neubau maradt ki, a miértre ne keressük a választ. Egyszerűen csak így esett, oda nem gurult kocka. A legismertebb, ami mellett miden városba látogató turista elhalad, a Stephansplatzon van, a „kockás” állóóra prototípusa pedig az operával szemben, a Kartner- és a Ringstrasse sarkán áll, 1905 óta. Száz centis az átmérője, nincs, aki eltévessze. Még alkotójának neve is fennmaradt, Emil Schauernek hívták az órásmestert, aki az eredetijét tervezte. A ’20-as években a több tonnás monstrumot felváltotta egy kecsesebb, könnyebb változat, de a dizájn maradt.
Egyébként azt tudja hány óra ketyeg Bécsben? Sehány. Digitálisak, de régen ketyegtek, és olyan is volt, hogy mindenütt más időt jeleztek. Bosszantotta is a népet, de a technika nem volt még olyan fejlett, hogy egyformán mutassa, hogy peregnek a percek. A templomokon tornyain működtek órák több helyen is a városban, jól láthatóan, a magasban ketyegtek, de ahogy nőtt a város, kevesen lettek. Az időmérők közterületeken történő kihelyezése a XIX, században jött divatba.
1885-ben a Naschmarktra tettek ki egyet, és miután a próbaüzem sikert aratott, követték a többiek. Az I. kerületben, az Am Hofon lévő óra azért nevezetes, mert 1987-ben ez volt az első, melyet rádió vezérelt. A város közel 200-at üzemeltet, közterületeken, utcákon, tereken, közintézményeken. Van köztük hagyományos és modernebb, ipari formatervezett. Egyébként összesen mintegy 5000 óra mutatja az időt Bécsben. Többségük pályaudvarokon, megállókban, digitalizált, urbánus formában.
A köztéri óráknak ma már nincs akkora jelentősége, mint régen. Praktikusak és kényelmesek ugyan, de nincs ember, akinek keze ügyében ne akadna legalább egy, az idő múlását jelző szerkezet. Nem is akármilyen, hiszen nagy a divatja és keletje, a státuszszimbólum hordereje.
Az órában az a rossz, hogy felgyorsítja a hétköznapot, tempót diktál, sürget, az élet múlására emlékeztet. Az idő pergése az embert ősidők óta foglalkoztatja, hogy mi az, ami hajtja, hogy miért váltakoznak a nappalok az éjszakákkal és miért öregszünk annyira. Bárhová nézünk, minden az időre emlékeztet. A Nap, a Hold, a csillagok, a víz, a tűz, ráadásul mindegyikhez kötődik az idő mérésére szolgáló szerkezet.
Mindezt megtekinthetjük az Óramúzeumban, hogy miként változott és fejlődött az idő mérésének módja. A XV. századtól napjainkig milyen formájú, alakú és nagyságú volt jellemző egy adott korra. A két végletet is bemutatva, a Stephansdom hatalmas, robusztus óraszerkezetét és Marie von Ebner-Eschenbach írónő liliputi méretű remekeit.
Tényleg érdekes, még annak is, aki az idő múlását és annak mérését nem sokra tartja. Itt nem állítják át a mechanikus szerkezeteteket. Az óramester bizony nem győzné a műveleteket. Csak egy pár van, melynek megkegyelmez és engedi, hogy mutassa, hogyan peregnek a percek, az órák, a napok, a hetek.
De a címben feltett kérdésre, hogy ” Ki állítja át a bécsi órákat?” sajnos nem tudom a választ.
Fotó: saját, még több a Facebook oldalon
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt