Falco, az osztrák popikon 

13 nap. Ennyi hiányzott, hogy megülje 41. születésnapját a pop-rock osztrák zsenije, aki Mozart és Haydn városában született, és innen indulva futott be világkarriert. Ha élne, idén lenne 64 éves.

Johann Hölzel. Nem sokat mond e név, pedig Falcot így anyakönyvezték. Már a születése is felért egy kisebb csodával. Hármójuk közül csak ő maradt életben, két ikertestvérét születése közben elveszítette. Csak a kis Johann maradt életben, így rá irányult anyja minden figyelme. Akkor még nem is sejtette, megszületett Bécs modern kori nagy zenésze.

Anyja és nagymamája oltalma alatt nevelkedett, de más utat járt be, mint amit ők elterveztek. Már egészen kiskorában megmutatkozott zsenialitása, a rádióban felcsendülő slágereket kívülről dudorászta. Első lemezeit anyjától kapta, méghozzá 5. születésnapjára. Elvis, Beatles és Cliff Richard volt a zenei paletta. Abszolút hallással született, így a zenéléshez egyenes út vezetett. Hansi, ahogy otthon becézték, már tiniként bandát alapított, kipróbálta magát több zenei formációban, de egyikkel sem volt elégedett, a saját határait feszegette. Úgy érezte, ő többre hivatott. Kereste a tökéletest, vágyta a sztárságot, így hát szólókarrierbe vágott.

Első lépésként keresett egy nevet. Jól csengőt, rövidet, amit a világ könnyen megjegyez, és nehezen feled. Ez utóbbiról bőven tett. 1978-ban, amikor meglátta az NDK-s síugrót, Falko Weißpflogot a tévében, akit a média Falkénak, sólyomnak becézett, ő maga is szárnyalni kezdett, és némileg módosítva, felvette a Falco nevet. 

A Ganz Wien nevű nótával debütált, mely a drogosok himnuszává vált. Aztán elcsattant a Der Kommissar (A felügyelő), amivel ismertséget szerzett, de ez még nem volt elég a világhírhez. Az átütést a Rock me Amadeus dala hozta meg. Visszanyúlt a nagy öreghez. Mozart nevével és a róla írt dallal ő maga is a zenetörténet része lett. Erre még Milos Forman többszörös Oscar-díjas filmje, az Amadeus is rásegített, mely ismét divatba hozta a nagy zeneköltőt, és megihlette a dalszerzőt. 

Mozart után Falco is meghódította a világot. Ő volt az első osztrák zenész, aki felkerült az angol és az amerikai slágerlisták élére, mi több, azokat vezette, ráadásul úgy, hogy dalát német nyelven énekelte. Hatalmas volt a sikere Kanada-, és Amerika-szerte. Falco nevét a világ végre megismerte.  

Aztán jött egy lírai dal, a Jeanny, mely egy nemi erőszakot mesél el, méghozzá az elkövető szemszögéből. Jócskán megelőzte korát, amikor elővett egy tabu témát. Kapott hideget, meleget. Legalább akkora botrány, mint amilyen siker lett. Egyes országokban betiltották, a rádiósok bojkottálták, de minden tiltakozás ellenére sláger és Európa-szerte a legjobban eladott lemez lett belőle. Sokáig a toplistát is vezette.

Szülővárosa, Bécs sem maradt ki a szórásból. A Vienna calling című számmal nevesítve részese lett Falco sikereinek. Ezúttal, az amúgy népszerűségben és ismertségben nem szűkölködő császárvárost vállára vette a modern zene, a DJ-k közönsége. Bécs nem először és vélhetően nem is utoljára lett megénekelve. 

A nagy kaszás a Dominikai Köztársaságban talált rá. Egy busszal ütközött, és a helyszínen e világból rögtön elköltözött. Még mielőtt a hírnév szárnyra kapta volna, egyik interjújában azt nyilatkozta, ha muszáj, akkor szívesebben választaná azt a halált, ami James Deannak jutott, aki egy kereszteződésben, egy balesetben a földi léttől egy nagy csattanással és egy szemvillanás alatt elköszönt. Érezte? Vagy tett érte? Vagy már meg volt írva a végzete és ő csak beteljesítette? Mindenesetre nem törte magát, hogy békességben, nyugalomban és dicsőségben öregedjen meg. Két végén égette a gyertyát, nem vetette meg az alkoholt és a drogoknak is a rabja volt. Egy nyughatatlan, extravagáns őstehetség távozott. 

Falco mítosszá lett, ami igen kevés osztrákról mondható el. Mondják róla, nagyon intelligens, okos és rendkívül tehetséges volt. Zenész, aki német nyelven először rappolt. A folytonos bizonyítási kényszere azonban megbénította. Mindvégig gyötörte, hogy az Amadeus sikerét vajon valaha megismétli-e. Nem sokkal halála előtt azt mondta, vajon meg kell-e halnia ahhoz, hogy tovább éljen. Falco a Bécsi Központi temetőben pihen.

Hogy mi maradt utána? Pár dallam, néhány akkord, ami halhatatlanná tette, ami miatt bevonult a pop-rock történetébe. Ami miatt Bécs városa is hálával adózva állított neki emléket. Lépcsőt, utcát nevezett el róla. A ház falán, ahol rövid ideig lakott, és ahol a Der Kommissart írta, emléktáblával adózik az alkotónak. Film készült az életéről, könyvet írtak róla, dalait számtalan változatban feldolgozták. Tovább él a legenda. A mai napon, február 6-án, hogy 23 éve meghalt a popcsászár.

Fotó: honlapok/wikipédia/youtube

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt