A Bécsi-erdő kolostora – Heiligenkreuz

Tudtad, hogy a heiligenkreuzi apátság Európa legnagyobb és legrégebbi, megszakítás nélkül működő ciszterci kolostora? De vajon mi olyan érdekes és izgalmas Alsó-Ausztria egyik fő attrakciójában, hogy évente több százezren odazarándokolnak? A miértre most választ keresek, ha érdekel, tarts velem!

Nem ismered? És még nem jártál erre? Akkor feltétlenül látogass el ide. Szenzációs a maga nemében. Azt mondják, ez a Bécsi-erdő misztikus szíve, a természet és a kultúra itt kel egybe, hogy benne a középkor és a barokk remek egységet alkot, hogy itt a történelem a lélekig hatol. Ahogy XVI. Benedek pápa mondta, Heligenkreuz „az erő helye”(„Ort der Kraft“).

Heligenkreuz nemcsak Európában, de a világ sok országában is népszerűségre tett szert, nem véletlen, hogy oly sokan keresik fel. Két egyedülálló nevezetességgel is büszkélkedhet. Egyrészről itt, a Bécsi-erdő gyomrában található az öreg kontinens legnagyobb ciszterci kolostora, és a világon a második, mely több száz éves alapítása óta megszakítás nélkül működik. (Az első az ugyancsak Ausztriában található reini apátság.) A másik nevezetessége, hogy ez lett az Ausztriát alapító Babenberg őrgrófok, hercegek házi temetkezési helye.

Bécstől mintegy 25 kilométerre, délnyugatra, kacskaringós, romantikus út vezet az apátságba.  A kolostor Alsó-Ausztria szívében, a Bécsi-erdő sűrűjében bújik meg. Apropó, Bécsi-erdő (Wienerwald). Egy 1332-ból származó oklevél szerint a szerzetesek adták az erdőségnek e nevet, ők említik először Bécsi-erdőként a rengeteget. A ciszterciek rendkívül barátságosak, tárt kapukkal fogadják a látogatókat. Szeretik a vendégeket, évente közel 200 ezren keresik fel őket, akad velük munkájuk bőven.

Az elmúlt közel ezer évben a kolostort a történelem vihara nem kímélte, sanyargatta a török, II. József feloszlatással fenyegette őket, hosszú ideig anyagi gondokkal küszködtek, a kolostorba a nácik is betelepedtek, bár működésükben mindez komoly veszélyt jelentett, a szerzetesek sosem adták fel. Igaz, számuk mára kevesebb, mint 100-ra fogyatkozott, közülük is csupán a fele lakja a kolostort, az apátság területén található Filozófiai és Teológiai Főiskola az utánpótlásnak és a rend jövőjének biztos alapja, több mint 300 papnövendék és szerzetes a hallgatója.

A tágas kapun belépve rögtön jobbra található a kassza. Ott válthatunk jegyet a vezetéses turnusra. Heilgenkreuz egyébként azt jelenti: szent kereszt. Nevét a Szentföldről származó Krisztus-keresztről kapta, melynek 24 cm-es darabját őrzik az újjáépített keresztkápolnában. Az ereklyét a jeruzsálemi király ajándékozta V. Lipótnak. A kolostort viszont nem ő, hanem egyik őse, a Babenberg-házból származó III. Lipót osztrák őrgróf alapította, egészen pontosan 1133-ban.

Az udvart a Szentháromság szobor uralja. Rajta az alapító, III. Szent Lipót őrgróf szobra, akit halála után szentté avattak. Mögötte a kis Szent József-kút, ugyancsak az olasz mester, Giuliani alkotása. És ami a legizgalmasabb, a különböző építészeti korok tobzódása, fenséges párosítása: az apátság maga barokk, de a fő látványossága, a templom, gót.  A román, a gótika, a barokk stílusjegyei békésen megférnek itt egymás mellett.

Magába az épületbe az úgynevezett „öreg kapun” keresztül jutunk be, a bejárat felett ott díszlik Heiligenkreuz címere, a kereszten nyugvó kéz, mely fogadalmat tesz. A belépőket egykoron egy rácsos ablakon át kikémlelő szerzetes köszöntötte és fogadta. A mennyezeti freskóra érdemes egy pillantást vetni, és a ciszterci rendet védelmező 3 szentet, Szűz Máriát, Szent Benedeket (fekete szerzetesruhában), Szent Bernátot (fehér szerzetesruhában) beazonosítani.

Ily barokkos hevületet követően lépünk be a négyszögletes kerengőbe, a román és a gótika remekébe, melynek első része, az úgynevezett sírkő-folyosó. A falakon elhelyezett sírkövek mögött az apátság patrónusai fekszenek. És egy pillantást a belső udvarra is érdemes vetni.

A kerengő egy másik részét olvasófolyosónak nevezik, melyet a szerzetesek felolvasásra használnak a mai napig. A teret megvilágító szürke és fekete ablaküvegek igen értékesek, még valamikor a 13. században készültek. A folyosó két végén lévő nagyra faragott domborművek Krisztusra emlékezve a lábmosás szertartását ábrázolják, melynek ceremóniáját a szerzetesek ma is gyakorolják. (Az egyiken a megváltó mossa egy koldus lábát, a másikon viszont épp az övét mossa Mária Magdolna.)

A legimpozánsabb rész a Káptalanterem, ez az Ausztriát alapító Babenberg őrgrófok, hercegek házi temetkezési helye. E boltíves, szebbnél szebb freskókkal díszített helyiség alatt a Babenberg-ház tagjai nyugszanak. (Kivételt épp az alapító, a szentté avatott III. Lipót képez, aki nem itt, hanem az ugyancsak általa létesített klosterneuburgi apátságban talált örök békességet.) A terem közepén külön emelvényen nyugszik II. Frigyes osztrák herceg, az utolsó Babenberg.

Aztán egy tágas traktushoz vezetnek, amiről kiderül, hogy nem más, mint egy középkori dolgozószoba, mely eredeti állapotában maradt az utókorra. A szerzetesek e hatalmas teremben „termeltek”, különféle mesterségeket űztek: szabtak, varrtak, kézműveskedtek.

Az úgynevezett kútház a maga gótikus ablakaival is érdekes, hisz évszázadokon át ez volt az egyetlen hely, ahol a szerzetesek vizet nyertek, mosakodhattak és moshattak.

A sekrestye a barokk egyik csodás letéteményese. Ezen keresztül jutunk a templomba be, mely két részletben lett felépítve. Először a román stílus jegyeit érjük tetten, aztán a gótika is megjelenik a hatalmas teremben. A magasra ívelő ablakok mintegy fele még a 13. századból maradt meg.

Az „égig érő” orgona a neves udvari orgonaépítő-mester, Kober Ignác műve, melyet 1804-ben épített. Állítólag Schubert is játszott rajta.

A kóruspad igazán impozáns része a templomnak. Az ülések mögött Jézus életének egy-egy mozzanatát ábrázoló míves, barokk faragások láthatóak. A szerzetesek ünnepi alkalmakkor használják ezt a traktust.

A Kálvária dombot, mely az apátság előtt emelkedik, egy rövidke sétára feltétlen javaslom. A lankás út két oldalán szentek mészkőbe vájt szobrai állnak hosszú sorban, és kísérik utunkat. A járás egy kápolnához vezet, melyet 1670-ben bécsi polgárok építtettek. Az elzárt területen, mely ugyancsak a cisztercitákhoz tartozik, gyakran látni őzeket és szarvasokat. A szerzetesek egyébként mezőgazdaságból, erdőgazdálkodásból tartják fenn magukat.

A viharos történelem évszázadait a kolostor megúszta, a román, a gótika, a barokk stílusjegyeit magába szívta, és a 12. század óta isten igéjét szórja. Mindenképpen érdemes egy látogatásra.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt