A vaníliás kifli mennybemenetele Bécsben
Mit tud ez a vaníliás porcukorba hempergetett süti, mely az osztrák otthonokban az ünnepi asztalt díszíti, mely nem csupán a karácsony része, de a szenteste egyenesen elképzelhetetlen nélküle. Nem elég, hogy a család apraja-nagyja rajong érte, ráadásként művészeti alkotás ihletője. Az osztrákok büszkén vallják magukénak, és erre elég sok érvük van.
A finomság kiflit formáz, annak múltja pedig a török időkre nyúlik vissza. Egy éjszakába nyúlóan szorgoskodó pék megneszelte, titokban oson a török a városba be, hogy a lakosok fejét vegye. Több se kellett a derék mesternek, riasztotta a népet. Éberségének hála, meghiúsult az oszmán sereg vágya, és hogy tette feledésbe ne menjen, sütött egy félhold alakra söndörgetett sütit.
Egy másik fáma szerint Ausztriában a kiflit Peter Wendler cukrász nevéhez kötik, aki 1683-ban vicces kedvében a török sereget félhold alakban formázta meg, hogy akinek kedve tartja, lenyelhesse. Bárhogy is legyen, édességünk esetében a kifli mérete tetemeset csökkent, és só helyett cukor és vanília is került bele.
A köznép sokáig nem is engedhette magának meg, hogy vaníliás kiflit egyen, hisz a vanília a legdrágább fűszerek egyike lett, ahogy Európában határt lépett. Egészen a 19. század végéig kellett várni a hókifli térhódítására, amikor is a vaníliarudat pótolta porban árult változata. Azóta rendületlenül és kilószámra sütik, nincs az a mennyiség, mely így, advent tájt, gazdára ne lelne. Nincs cukrászda, kávézó, sütöde, pékség vagy üzlet, melynek polcán ne díszelegne az osztrákok első számú karácsonyi aprósüteménye.
Hogy mekkora becsben van, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a hókiflinek saját szobra is van. Ez az egyik legmenőbb figura karácsony idején a Demel vitrinjében, de nem kerül ám ki minden évben. Legutóbb 5 éve láttam, akkor ott virított cukrászda kirakatában.
A Vaníliakifli baroneszt, merthogy így becézik, báró Federico Berzeviczy-Pallavicini mester alkotta, és a nagyközönséget annak idején meg is botránkoztatta. Nem volt szokás akkoriban, hogy színpadra kívánkozó díszletekkel és figurákkal ékesítsék egy cukrászda udvari portálját. De a bárót nem olyan fából faragták, hogy ne vállalta volna múzsáját.
A mester egyébként 1933 zimankós telén lépett be a cukrászda illatozó melegébe, ahol szívét Klara Demel első pillantásra rabul ejtette. Nem sokat teketóriázott, rögvest feleségül is vette az örököst. Ettől kezdve az ő feladata lett a kirakat díszítése, aminek messze földön nagy a híre. A család tagjaként is rengeteg hatásos dekorációt készített, de a Vanília baronesz a mai napig az egyik nagy kedvenc. Azóta megmaradt ez a szokás, hogy minden jeles alkalommal más és más díszlettel . Eseményszámba megy minden évben, mi kerül a kirakatba advent idejére.
Ahány ház, annyi recept, és még milliónyi kering a neten, magára a szóra is majdnem félmillió találat érkezik, és mindenki a sajátjára esküszik. A Demel fő cukrászának, Dietmar Muthenthalernek is van egy, meg is osztja mindenkivel. Íme, a Demel numero egyes kekszének a receptje. (Fotó: © sweetsource.kitchen)
Vaníliakifli á la Demel
Hozzávalók: 300 g liszt, 250 g vaj, 100 g porcukor, 10 g Demel vaníliacukor, 150 g pirított, őrölt mogyoró, plusz vaníliás porcukor hinteni
A vajat, szobahőmérsékleten, a porcukrot, a vaníliát és a mogyorót némi liszttel vegyítve robotgéppel összedolgozzuk, majd hozzáadjuk a maradék lisztet és simára keverjük. Fóliába csavarjuk és legalább egy órát a hűtőben pihentetjük. 1,5 cm vastag rudakat sodrunk, körülbelül 5 grammos darabokra vágjuk és kiflivé formáljuk. Ha ezzel megvagyunk, helyezzük a kifliket sütőpapírral bélelt tepsibe, majd 160°C-on süssük cirka 15 percig, egészen aranybarna színűig. Még melegen hempergessük meg a vaníliás porcukorban, majd amikor kihűlt, ismét szórjunk rá a keverékből. Ha dolgunk jó végeztük, valami ilyesmit kell kapnunk.
Jó étvágyat!
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt