Zöldellő édenkert Bécs mellett – az alsó-ausztriai Schloss Hof barokk kertje

Európa legszebb barokk épületegyütteseinek egyike az alsó-ausztriai Schloss Hof, melynek pompáját emeli a hatalmas birtok és a lenyűgöző, több teraszos barokk kert, melyet nem is olyan rég újítottak fel.

A kiemelkedő műveltségű Savoyai Jenő szerette a botanikát, és rendkívül nagyra értékelte a kertművészetet. Akkoriban a barokk kertek nemcsak divatos trendek lehettek, de státuszszimbólumok is voltak egyben, hisz kevesek engedhették maguknak meg azt a fényűzést, amit képviseltek. Amikor a neves hadvezér megvette a Morva-mezőre néző birtokot, a kastély köré barokk kertet álmodott.  Nem sokat teketóriázott, kiadta a parancsot, hogy varázsoljanak az épület köré egy pompás parkot. Jó ideje ennek, idővel a sok szépség az enyészeté lett.

Amit ma látunk, abba borzasztó sok munkát fektettek, a helyreállításhoz azonban szerencse is kellett. A barokk kert hiteles rekonstruálása két, magántulajdonban lévő tervrajznak köszönhető. Az egyik a kert eredeti állapotát mutatja, a másik Jenő halála után készült, Mária Terézia korában. Hogy egészen pontos képet kapjanak, a munkálatok során Bernardo Bellotto által készített látképekre hagyatkoztak. (Fotó: ©europeana.eu)

A helyreállítási munkálatok nem olyan rég fejeződtek be. Úgy nézzünk a kertre, hogy 10 éven át több száz munkás munkálkodott benne, mire kialakították azt, amit ma látunk, 7 teraszra osztva a dombságot. A kastély emeleti ablakaiból pazar kilátás nyílik az előttünk elterülő teraszos parkra, a szivárvány színeiben pompázó virágágyásokra.

A vízi játékokkal, teraszokkal, hímzéses parterre-ekkel tarkított kertbe tematikus program szerint összeállított szoborcsoportok kerültek, hisz a barokk kertekben semmi sem véletlen, mindennek van átvitt, mögöttes értelme.

Az első terasz egyébként rögtön a főbejárat mellett található, melynek fő eleme egy látványos szökőkút, eredeti változata Savoyai idején épült, ám azt már csak leírásokból tudjuk, hogy az egykor itt álló szoborcsoport után kapta a nevét és lett Neptun-kút. Ez mér nincs meg, helyette Herkules harcol vállvetve, a kastély urára emlékeztetve.

 

A második teraszon áll a palota, melynek két oldalát virágokkal, kavicsokkal díszített, úgynevezett hímzett parterre-ek határolnak, vagyis “Parterres de broderie” köríti, sorban, rendben, mértani pontossággal megtervezve. Két oldalt fák határolják a területet, melyeket szabályos geometriai formákra nyesnek meg.

A harmadik teraszon egy medence áll, benne a föld és a termékenység istennője Kybele épp egy oroszlánt szelídít meg. Távolban pedig felsejlik Szlovákia.

Innen két lépcsősor fut lefelé az úgynevezett Grotte-hoz, a barlanghoz. A fali kút még Savoyai idejében épült, eredeti állapotát megőrizte. Két szélső fülkéjében lévő szobrok a Dunát és a Morvát jelképezik.

A negyedik teraszra egy míves kovácsoltvas kapun keresztül jutunk, itt egy bástyafalba botlunk, ha elég figyelmesek vagyunk, a 17. századból maradt, az egykor védelmi funkciót betöltő fal.

Majd egy hosszú lépcsőn baktatunk lefele, miközben fentről őrködnek és a tájat pásztázzák a szfinxek. A félig ember, félig állat keverékek szerves tartozékai a barokk kerteknek.

Az ötödik teraszon ismét parterre-ekbe botlunk, a virágokkal körülvett pázsit pompás látványa igazán elragadó, mintha csak oda álmodták volna. Ám a tájat nem ez, hanem egy hatalmas szökőkút uralja, és ejt a lecsobbanó víz, meg a csúcson ülő szobor ámulatba. Ez mind közül a legimpozánsabb.

A hatodik teraszon ismét parterre-ek fogadnak, mintha hálálkodnának, hogy idáig eljutottunk. Végül az utolsó, a hetedik terasz következik, ami zárásként egy erdőséggel dúsított füves síkságba torkollik. És pontosan négy részre oszlik.

 

Ha engem kérdeztek, érdemes végigsétálni a kerten. Letűnt idők hangulatába varázsolódik az ember, kényelmes nyugágy hívogat kedvesen, lehuppannék szívesen, hogy egy kicsit a múlton derengjek. Mert minden, valamennyi díszítőelem, ami egykoron a fényűzést, a pompát, a hatalmat reprezentálta, a ma emberének mosolyt fakaszt az arcára, boldogságot csempész a kiruccanásába.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt