Az altenburgi apátságot ismered? Tátva marad a szád, ha felkeresed

Azt mondják Waldviertel barokk ékköve az altenburgi apátság. Megszolgálta az állandósult szószerkezetet, engem egészen ámulatba ejtett. Csuda dolgokat láttam, olyasmiket, amire nem is számítottam. Tarts velem egy időutazásra, vissza egészen a 12. századba!

Ahol megszólít a hely, és önmagad lehetsz. Ahol kedvedre hallgathatsz, mert bensődben szólnak a szavak, ahol elmélyülhetsz a múltban, szabadon engedheted a fantáziádat, ahol senki nem háborgat, ahol valóban magadba szállhatsz, és magadra találhatsz. Adott hozzá minden, csak akarnod kell.

Kalászok tengerébe vájt úton közelítjük meg az apátságot. A messzi távolban felsejlik egy toronyvég, úgy vélem, az már az úti cél. Aztán egy erőben találjuk magunkat, jobbról, balról bodzabokrok kísérik az utunkat. Kedvem lenne szedni, finom szörpnek odatenni. Búzaföldek, erdők váltogatják egymást, egyre közeleg az apátság. Bodzabokor odabent is vár.

Kettő az egyben, a középkori bencés kolostor romjaiból éledt fel a mélyben, felette pedig a barokk tetszeleg, amit újonnan építettek. A kasszánál csupán egy térképet nyomtak a kezembe útmutató gyanánt: kövesse a nyilat, az mutatja az utat. Ennél hasznosabb útravalót nem is adhattak volna, óriási élmény volt egyedül, kíséret nélkül bolyongani a hatalmas, labirintusokkal tűzdelt, zegzugos apátságban.

Mivel senki sem fogta a kezem, többször el is tévedtem. Elcsábítottak a látnivalók. A 12. századba csöppentem, abba az ősi kerengőbe, ahol az apátság alapkövét őrzik egy üveggel elzárt mélyedésben. 1144-et írtak, amikor a St. Lambrechtből érkező bencés szerzetesek a földbe ásták ezt a követ, és a kolostor lassan életre kelt.

A történelem viharos évszázadai ezt az épületet sem kímélték meg: pusztítottak erre a csehek, a svédek, a protestánsok, a 30 éves háború is nyomot hagyott rajta, míg végül elbontották a régi, gótikus jegyeket hordozó kolostort. Helyén Josef Munggenast tervei alapján egy ötudvaros, barokk stílusú épület született. Az, amit ma látunk: a barokk ékszer.

1730-33 között a gótikus csarnoktemplom is barokk köntöst kapott, stílusában így illeszkedve az apátsághoz. Isten házának leglátványosabb része a mennyezet, melyet a neves osztrák barokk piktor, Paul Troger dúsan festett meg. A főoltár képe és a szentély boltozata is az ő kezének a műve. A fényűzően díszített orgona 1773-ban került a templomba.

Az alagsorban a régészeti feltárásoknak köszönhetően a középkori kápolna (Alter Kloster) maradványaiba botlunk, itt-ott felbukkanó freskók kalauzolnak a XIV. századi múltba.

A folyosó a kertbe vezet, ahonnan a császári szárnyba (Kaisertrakt) lépünk be egyenesen, ahol a főúri apartmanokból egy képgalériát formáltak. 2018 óta itt látható Ausztria legjelentősebb, 1600-1800-as évekből származó több mint 200 festményből álló privátgyűjteménye. A Herta és Konrad Arnold tulajdonát képező, úgynevezett Arnold-kollekció felbecsülhetetlen értéket képvisel.

A csodaszép császári-lépcső a vendégszobákat és a Sala Terrena termeit köti össze. Joseph Munggenast építészmester alkotása a Belvedere palota lépcsőházára emlékeztet, ami nem véletlen, hisz Savoyai egykori kastélya inspirálta a mestert. A lépcsőház mennyezetén Paul Troger allegorikus freskói kápráztatnak el, melyen a szellemi tudás és a természettudomány képez harmonikus egységet.

A földszinti Sala Terrena négy szobája ámulatba ejtően gazdagon díszített. Engem szinte megszédített. A nyári hűsölőként használt termek falfestményei valódi remekművek: a víz életető ereje, az élet eredete, a tisztaság és a Távol-Kelet misztikuma elevenednek meg a fali képeken. A barokk extravagáns tobzódásának vagyunk szemtanúi.

Hogy tovább fokozzuk az élvezeteket, menjünk egy szinttel lejjebb. A dongaboltozatos Kripta mellbevágó első látásra. Valójában nem is igazi sírkamra, olyan, mintha meditálásra lenne kitalálva. A virágmotívumokkal búsásan díszített, bibliai jeleneteket ábrázoló falfestményeket a már sokat emlegetett Paul Troger tanítványai „követték el”. Hívogatóan vonzó miliő tart idelent fogva.

Szinte pontosan felette található az apátság büszkesége, a Paul Troger freskóival ékesített könyvtárterem. A Bibliotheksaal egy áhítattal teli templomra emlékeztet. A káprázatos, 48 méter hosszú helyiségben a polcok több mint 7 ezer 16-19. századi, főként latin és német nyelvű könyveket rejtenek.

Eltelve a látottakkal a szabadba vágytam. A kolostor kertjében, a Szoborparkban egy nagyot sétáltam, aztán egy árnyékot adó fa oltalmában álló nyugágyra huppantam. A szellemem emésztett, a gyomrom is erre vágyott, így előkerült pár finom falat a hátizsákomból.

Ha te is meg- és kiéheztél hasonló élményre, gyere el ide, nem fogsz csalódni benne!

Fotó: becsifekete.hu

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Facebook csoportunkhoz ITT.