Egy romantikus lovagi vár karácsonyi pompával várt – a Bécs melletti Burg Aggstein  

Pazar a panorámája, izgalmas a történelme és minden évben adventi vásárt rendeznek benne. A mesés Wachau magas szirten trónoló vára, Burg Aggstein várt karácsonyi vásárra. Bécstől alig egyórányira.

Wachau völgyében kanyarog a Duna, álomszép vidéken halad kényelmesen, andalogva. A festői völgyszorost itt-ott meredek sziklasor határolja. Az egyik kiszögellésen, egész magasban áll egy vár, mely több száz éve őrködik a Dunán. Sziluettje 320 méter magas kőszikláról vet árnyat a vén folyamra. Aggstein vára már messziről integet, mintha Visegrád elevenedne meg. Alulról is megigéz, de vajon milyen lehet fentről a látkép. Ezt vettük célba hétvégén.

Egy használtautó-kereskedőnek csurogna a nyála, ha ez a sok kocsi mind vevőre várna. De nem, ne tévesszen meg a kép senkit sem, az autók csupán parkolnak, gazdáikra várnak, akik a folyamatosan fel-le ingázó buszok előtt sorjáznak, hogy a várba feljussanak. De ne ijesszen meg a tömeg senkit sem, a feljutás gyorsan, szervezetten és zökkenőmentesen megy. Gyalogosan szinte megközelíthetetlen az egykori sasfészek. Páran ugyan bátran nekivágtak, de fogalmuk sem lehetett, mire vállalkoznak. Higgyétek el, a busz megéri az árát, ez fejenként oda-vissza 4 euróba fáj. (Figyelem, a kis cetlit őrizzük meg, mert visszafelé is ez érvényes.)

A buszúton azon morfondírozom, vajon hogy kerültek fel ily magasra a sziklák és kövek, milyen áron épült ez az erődítmény fel. Annyi szent, errefelé nem kóboroltak hívatlan vendégek, ellenben a várurak kedvtelve portyáztak odalent. Nevezetesen a Kühringek. A szirten álló várról már a XII. században hírt adtak a krónikások. Azzo, így hívták a család urát, aki a történelembe nem éppen jó hírével írta be magát. Amúgy fineszes lehetett, hisz remek helyet szemelt ki az erődítménynek. Fentről jól belátta a Dunát, volt elég ideje megtapasztalni, melyik kereskedelmi hajó mikor szeli át, így váratlanul és jó pozícióból támadhatott rá. A Künringek sasfészkeként híresült el a vár.

Messzi vidéken rettegett lett a klán, ezt elégelte meg a császár, amikor porig romboltatta a kényúr várát. A váratlan nyugalom fél évszázadon át tartott, amikor is V. Albrecht herceg Georg Scheck von Wald nevű kamarásának, hű tanácsosának adományozta a területet, aki a kiszögelésre újfent várat épített, és ha lehet, még kegyetlenebb várúr hírében tetszelgett. A rablógazdálkodást tovább örökítette. Titokban persze.

Az a legenda járta, hogy a vár újsütetű ura a legmakacsabb foglyokat a picinyke rózsakertbe zárta. A raboknak nem sok választása maradt, vagy éhen pusztultak, vagy a mélybe vetették magukat és szörnyethaltak. Ez utóbbi volt a kegyes halál, mely sem szenvedéssel sem éhezéssel nem járt. Úgy tartja a fáma, egyszer egy legény, aki inkább a halált választotta, mert nem akarta, hogy az éhínség halálra marja, a mélybe vetette magát, de hogy-hogy nem, fennakadt egy fa lombkoronáján, és túlélte a zuhanást. A legény a császár udvaráig meg sem állt, ahol aztán részletesen elmesélte, miféle sors vár a várba bebörtönzöttekre. Más sem kellett az uralkodónak, azon nyomban véget vetett a várúr zsarnokoskodásának. Elkergette Schecket, így a környékre ismét béke telepedett.

Nos, mit várhat az adventi vásárra érkező ember ilyen előzmények után? Bevallom őszintén, nem ért csalódás. Már a kapu előtt kisebb tömeg sereglett össze, dalnokok daloltak középkorba visszahúzó dalokat, jókedvre derítve a buszról lekászálódókat. Vásárosok tömörültek köréjük, a nép meg ráérősen lődörgött közöttük.

A vár kapujánál őr állt, de nem végezte valami jól a dolgát, hisz mindenki szabadon ki-be sétált. Az egyébként helyenként 4-5 méter széles várfalon belül egy épen maradt kápolna, egy hangulatos taverna és lent a pincében egy Lovagterem várt látogatókra. Ez utóbbiban egy kiállítás fogad, melyben megnézhetjük a Nibelung-ének ihlette makett-csodákat. A tárlat témája a középkori német udvari irodalom egyetlen ránk maradt hősi eposza, melynek mentén számos vár kicsinyített mása visz vissza a mesék, regék, mondák birodalmába.

Továbbmenve felkapaszkodunk az egyik toronyba. A lépcsőn le, s fel hömpölyög a tömeg, a magasság senkit nem rettent meg. Kitartóan menetelünk, hogy a csodás panorámában gyönyörködhessünk. És nem is csalódunk, hisz a hegyszirten lévő várfokról pazar kilátás nyílt Wachaura és az alatta kanyargó folyóra. Csak azt sajnáltam, hogy az idő nem volt kegyes, így a fotók kissé fátyolosra sikeredtek.

 

Szemben velünk a bátrak egy kiálló várfokra is felkapaszkodtak, rám a frászt hozva, mert történhet akár tragédia, nem ér ennyit a vakmerő szelfi-túra. Nem ajánlom senkinek, hogy tilos helyre menjen, jussunk csak haza épségben. Azért megnéztük mi is közelről, milyen a táj a másik végről.

Bár az adventi vásárnak már vége, de Aggstein várában különböző, izgalmas programokkal készülnek szinte egész évben. De ha nincs program, akkor is megér egy látogatást, mert izgalmas a vár és csodás fentről a táj. Minden adott ahhoz, hogy kardokkal felszerelkezve Ivanhoe-sat játsszunk! Aggstein egyébként márciustól novemberig rendszeresen nyitva van, bővebben ITT olvashatsz róla.

Megközelítés: Bécsből az A1 autópálya visz Melkig, onnan cirka 15 km-re fekszik Aggstein, a Duna jobb partján

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt