Kastély, apátság és finom étkek, erre számíts, ha elindulsz Waldviertelbe

Ezúttal misztikus úti célokat választottam: szabadkőművesek nyomába eredtem, majd az apátság meghitt nyugalmát kerestem, és végül egy finomat ettem. Közben még egy tóban is megmártóztam, hogy lehűtsem magam és az út porát lemossam. Teljes volt az élvezet! Gyere, ne maradj ki belőle te sem!

Másfél óra csupán Bécstől északnyugatra, Kremstől a 37-es, 38-as főúton, Alsó-Ausztria irányába, a waldvierteli régióba visz az utunk, egy regényes kastélyt keresünk. Egymásra boruló fák követik két oldalról az utat, sejtelmes, misztikus hatást gyakorolnak. Mágikus erővel hat, ahogyan a fenyők sora egyre beljebb és beljebb hívogat. A világtól elzárt kis település megtalálásában a GPS segít.

Varjak károgása fogad, egymással replikáznak, hitchkoki hangulatot varázsolnak az erdő sűrűjéből kibukkanó tisztásra. Kárálásukra a madarak csicseregve felelnek, olyan, mint egy természetben rögtönzött koncert, mintha felbukkantak volna a világhírű komponisták, karnagyok, Mozart és Haydn, szabadkőműves páholytagok. Előbbiről azt is rebesgetik, hogy útban Prága felé egyszer itt aludt.

Schloss Rosenau. A rózsával díszített logó sokatmondó: az illatos tüskés virág nem véletlen, ismert jelképe a szabadkőműveseknek. A csodás barokk kastélyt titok és misztikum lengi körbe, mintha a szabadkőművesek a mai napig visszajárnának ide. Ma 4 csillagos szálloda működik benne, valamint Európa legszebb és legnagyobb szabadkőműves múzeumát rejtik a falak odafent, az emeleten.

Mielőtt a részletekbe kutakodnánk, vessünk a csodás barokk kastélyra egy pillantást. Az ifjabb gróf Leopold Christoph Schallenberg, amikor megörökölte, a 18. század elején át is építette. A 270 éve változatlan formában pompázó palotát a barokk építészet remekműveként tartják számon, amelyben Joseph Munggenast építész tehetsége is közrejátszott.

Schallenberg gróf, Mária Terézia udvarának magasrangú tisztviselője akárcsak a császárné férje, Franz Stephan von Lothringen, maga is szabadkőműves volt, így értető, hogy a kastélyban már a 18. században egy páholy működött. Tehát az sem a véletlen műve, hogy az Osztrák Szabadkőműves Múzeum ebbe a kastélyba települt be.

A termeken át barangolva meglepő dolgokra bukkanunk. Sosem gondoltam volna, hogy egy platformon jelennek meg olyan hírességek, mint Joséphine Baker, Churchill, Esterházy Pál, Chagall, vagy Rooswelt. Igen, ők is mind szabadkőművesek. Olyan elődök nyomában bukkannak fel, mint a már említett Haydn, Mozart, vagy Péterfy Gergely „Kitömött barbár” című regényéből ismert Soliman.

Nem messze innen található a „sörfőző város” apátsága

Zwettl, a 10 ezer lakosú alsó-ausztriai városka két dologról nevezetes: a már a 11. században lakott területen az évszázadok során a sörfőzés hagyománnyá érett, és Zwettl a 18. században már Waldviertel sörkereskedelmének központja lett. 2000-ben, amikor a település várossá nyilvánításának 800. évfordulóját ülte, a „sörfőző város” melléknevet hivatalosan is a neve elé biggyesztette. A városfallal és 6 bástyával körülölelt hangulatos, középkori városközpont a 14. században épült régi városházával, régi lakóházaival, és az 1994-ben a főtérre felállított Hundertwasser által tervezett szökőkútjával, kellemes körítést nyújt a helyi sörök kipróbálásához.

A másik nevezetessége, amely a turistákat idecsalogatja: az 1139-ban I. Hadmar von Kuenring által alapított cisztercita apátság. Ha jártál valaha a heiligenkreuzi kolostorban, és az tetszett, akkor ezt is hamar megkedveled. Azt mondják ez a „Bécsi-erdő misztikus szívének” a kistestvére. A megszólalásig hasonlít rá felépítésben és elrendezésben.

875 éve élnek itt szerzetesek, igaz a számuk az évszázadok során igencsak megfogyatkozott. Az építészeti stílusok keveredését figyelhetjük meg az apátság épületeiben, a román, a gótika és a barokk békés harmóniát alkot. A kerengő, a gyülekezőterem a román és gótikus építészet remekei.

A 18. században a gótikus templomot a barokk jegyeivel látták el.

És említésre méltó még a könyvtár, melynek mennyezeti freskóját Paul Troger készítette.

Végezetül ne hagyjuk ki az apátság kertjeit sem. Valamennyi a csend és a nyugalom szigete, ahol nemcsak mesés látvány, de paradicsomi idill várja a látogatókat.

Ennyi nézelődés után megéhezik az ember. Hazafelé menet találtam egy klassz éttermet, egy álmos kis falucskában, Friedersbachban. A Waldviertel Stubent a neten fedeztem fel. Bár itt szálloda is üzemel, a szakács művét több neves gasztrós portál is elismerte: a gazdasági kamara ördögien jó konyha címmel jutalmazta, 2017-ben a Falstaff, a legnagyobb osztrák gourmet közösség egy villával jutalmazta, és Ausztria legjobbjának választotta, de letesztelte a Gaultan&Millau 2018-ban és ’19-ben. Szóval gondoltam, biztos nem rossz. Ennyi előzmény után nem volt kérdés, hogy kipróbáljam a gasztroegység konyháját.

Ropogósra sült fogas filé, paradicsomos-spárgás rizottóval, és egy hagyományos rántott hús, disznóból, desszert gyanánt a ház banános, vanília fagyis, csokiöntetes csodája került az asztalra. Ez utóbbi legfőképpen azért, mert valamennyi helyi azt ette és guszta volt ránézésre. Volt, aki, csak ezért és egy jó kártyapartiért ugrott be, mások evés követően társasozásra rendezkedtek be.

Érdemes beugrani egy élményre, de nemcsak ide, hanem hazafelé menet, a 38-as út mellett található Ottensteiner Stausee hűs vizébe is merülhetünk egyet.

Fotó: ©becsifekete.hu

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt