Egy állati jó hely Bécsben, ahol a vaddisznók szabadon legelésznek

Október 4-én, az állatok világnapján csakis állati jó hely jöhet szóba. A Lainzer Tiergarten éppen ilyen. Ne lepődjünk meg és ne vegyük tréfára a dolgot, ha a bozótosból nagyot röffentve termetes vaddisznó terem velünk szembe. Ez bizony itt bármikor megeshet. Kalandban nem lesz hiány, ígérem. Ja, és mindez Bécsben.

Bécs állatszerető város. Ez köztudott. A schönbrunni állatkertjük is egyike Európa legjobbikainak. Ősidők óta Bécshez tartozik, és lepi meg újabb és újabb programokkal, szenzáció számba menő attrakciókkal fanjait. Legutóbb egy új részleg, a jegesmedve „úsztató” bűvölte el a közönséget.

De mindez eltörpül amellett, amivel a Lainzer Tiergarten kecsegtet. Schönbrunntól nem is olyan messze, a város határain belül szabadon élő állatok közé csöppenünk, már ha elég vállalkozó kedvvel rendelkezünk. A Bécsi-erdő szívében, 2500 hektáron, természetvédelmi területen található a hatalmas rezervátum, Sisi és Ferenc József egykori vadászatainak színtere. Itt tényleg megeshet, hogy felbukkan mellettünk egy vaddisznócsorda, egy róka, őzikék zörögnek a bozótban, vagy éppen muflonok futkároznak fürgén az erdő mélyén. Az erdő sűrűje megannyi meglepetést tartogat, ha kellő tisztelettel vesszük arra utunkat.

Ha hirtelen egy papírmaséból készült vaddisznót hiszünk magunk előtt, jobb, ha nincs kételyünk, hogy a disznó echte. Aki első alkalommal látogat ide és felkészületlen, érhetik meglepetések. Mindjárt akkor, amikor az erdő belseje felé haladva rácsos, riglivel lezárt kapu állja útját, rajta piciny tábla, mely arra figyelmeztet, zárja be mindenki gondosan maga után a bejáratot, nehogy a vadak elkóboroljanak, kiszökjenek. Mert a disznó olyan intelligens állat, hogy ormányával simán nyitja a zárat. Jó, ha tudjuk, itt bárhol, bármikor felbukkanhatnak állatok. Ha túrásokat látunk az út mentén, vagy patak csörgedez, netán tölgyesbe botlunk, bizton számíthatunk arra, hogy előbb-utóbb egy vaddisznó családra bukkanunk. Errefelé ez egyáltalán nem ritka. A disznók ritkán járnak egyedül, ahol egy, ott a többi is hamarjában előkerül. A vadkanok röffentenek, nagyokat horkantanak, ijesztgetik azt, aki zavarja nyugalmukat és közel merészkedik hozzájuk. Még arra is képesek, hogy megkergessenek. Elsőre biztos, hogy ijesztő, hogy a közelünkben szabadon mászkálnak, de ha mi nem bántjuk őket, ők sem reagálnak. Ha mégis megáll és fejét kissé leszegve mereven szemez velünk, inkább elő a nyúlcipőt, semmint haragjával szembesüljünk. Az első találkozás felejthetetlen, ha szerencsénk van és többe is belebotlunk, még arra is lesz időnk, hogy hozzájuk szokjunk. Az esély erre nem csekély, hisz az állomány 800-1000 darabból áll.

Az őzikék szelídek, de nem annyira, mint Öreg néne könyvében, ritkán merészkednek az ember közelébe. A muflonok is távolról szemlélődnek, többnyire az erdő sűrűjében tanyáznak, tisztásra elvétve merészkednek, de azért nem rejtőzködnek. Ők sincsenek kevesen, cirka 700-an lehetnek. Van itt még dámvad, 200-250 és gímszarvas is, úgy 80-100. Azért ember kevés, ki ilyet is lát, de nem lehetetlen.

A hegyormon pazar kilátás nyílik a városra, ha másért nem, ezért sok ember megmássza. Rengeteg erre a túrázásra kijelölt útvonal. A futók is kedvelik, de járnak ide családok és friss levegőre, természet közelségére vágyók. Az egyik fenti tisztás mellett barátságos étterem kelleti magát, ahol a Wiener Schnitzelhez jó bor is dukál, de sokaknak egy házi piknik is megteszi.

Az erdőség múltja egészen a XIII. századig nyúlik vissza, de mint vadászat helyszínéről csak a XV. századtól beszélünk róla. A hatalmas területet a XVIII. században II. József megbízásából Herr Schlucker mester 22 km hosszú fallal kerítette be. Az építkezést olyan olcsón vállalta, hogy egész Bécs népe azon izgult, nehogy az öreg mester a nagy munkában tönkremenjen. Vélhetően amiatt is maradt fent a neve, mert a vállalkozást végül csekély nyereséggel, de legalább csőd nélkül fejezte be.  

A nagy kiterjedésű erdő több irányból is megközelíthető. Főbejárata a lainzi kapunál található. Itt játszótér, tavacska és egy pici állatkert, ahol a gyerekek kedvükre etethetik kedvenceiket, fogadja a betérőket. A park másik felében a Hermes-villa meredez. Ezt Sisi kapta férjétől ajándékba és egy ideig neves írónk, Hatvany Lajos is lakta. Az erdő és a vadállomány a parktól beljebb, lezárt területen húzódik.

A bécsiek előtt 1919-ben nyílt meg a hely, azóta járhatnak ide kedvükre a természet- és állatkedvelők. Gyönyörködhetnek a vadakban, számtalan kihalófélben lévő fajban, békát, denevért is láthatnak, ha kellően figyelmesek. Mindezt több száz éves fák társaságában, melyek a múltról mesélnek.

A vadon élő állatok szaporulatát vadászok, erdészek, szakemberek őrzik, vigyázzák. Télire az erdőt lezárják, karácsonykor viszont megnyitja kapuit és várja az ünnepekre vendégeit.

Az állatok világnapját 1931 óta Assisi Szent Ferenc emléknapján ünneplik. Az állatok védőszentjét, ki értette védencei nyelvét, e napon temették. Ő már a XIII. században hirdette, szeressünk mindent, mi körülvesz, a természetet és a benne élő élőlényeket. (A képen Assisi Szent Ferenc, forrás: internet)

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt