Bécs környéke – Egy habókos milliomos vára

Ki ne szeretne a templomos lovagok, vagy a három muskétás nyomában járni, horror filmek forgatási helyszínét látni, a borzongásba beleszagolni? Bécstől alig 20 kilométerre, Alsó-Ausztriában, Kreuzenstein váránál mindezt megteheti. Legendák nyomában. 

Olyan, mint amilyenben Csipkerózsika szendergett, és aludta örök álmát, hercegére várván. Itt persze nem kell szúrós bokrokon, összenőtt cserjéken áthatolni, az út már kitaposott. A hatalmas faajtó, melyen keresztül bejuthatunk a várba, azonban zárva. Hiába dörömbölök, se feleletet nem kapok, se információt közlő tábla nincs kifüggesztve a várra.

Misztikus. Lakatlan. Érdeklődtem a Gasthofban, a várral szemben álló kis kocsmában, vajon nyílik-e az ajtó, és mikor. Sejtelmesen mosolyog a kissé bohókás ruhába öltözött fogadós, nyílik az majd óra egészkor, de csak épp annyi időre, míg belépnek az emberek, aztán újra elfedi a kíváncsi tekinteteket.

Míg bebocsáttatásra vártam, és hogy ráhangolódjak a helyre, ahol Nicolas Cage Az utolsó templomos lovagot forgatta, és ahol a Katedrális bizonyos jelenetei is játszódtak, körbe jártam a várat. Elvadult erdős részen vezetett egy kis ösvény, ahova muskétásokat fantáziáltam. A ragadozó madarak ijesztő rikoltozása rántott vissza a jelenbe. Milyen lehet éjjelente?

Mire megnyílt az ajtó, összejött egy csoport, bár idény már nem volt. Szólóban szállingóztak az emberek, és várták, hogy mi lesz.

A gróf nincs itt, nem is lakott is soha, nem messze innen van a kastélya, mondta az idegenvezető, pénztáros és mindenes egyben, amikor a szabályokat ismertette. A vár termeiben, a konyhában, a fegyvertartó szobában és a nagy szalonban nem lehet fényképezni, ezt a gróf nem engedi.

A vár maga, bár réginek tűnik, nem középkori. Történt még a 19. században, hogy Ferenc József udvari kamarása, ki egyébként hóbortosan beleszeretett a középkori legendákba és a lovagi várakba, keresett egy helyet, ahol családjának méltó sírhelyet emelhet, és ha már, akkor egy várat is köré fabrikált.

Így esett, hogy Graf Nepomuk von Wilczek a Duna völgyébe a középkort visszavarázsolta. Az építkezés költségei hatalmasra rúgtak, és a munkálatok is elhúzódtak. A tervek az egykori várra hajaztak, ehhez segítséget is kaptak, korhű alaprajzokat, belevettek román és gótikus építészeti megoldásokat, a kassai dóm árkádos részlete, vagy a perchtolsdorfi plébánia templomának erődített tornya köszön itt vissza.

Bár a vár újkori, a berendezése echte és eredeti. A bútorok, a lovagi felszerelések, a fegyverek, a páncélzat és egy kompletten berendezett konyha a gazdag arisztokrata gyűjtőszenvedélyét és hozzáértését dicséri.

Ausztria legnagyobb, magánkézben lévő, középkori gyűjteménye, a habókos várúr hagyatéka, melyet ma leszármazottai gondoznak, majdnem megsemmisült a II. világháborúban, de szorgos kezek munkájának hála, eredeti állapotába állították vissza. Abban bízva, hogy mint 12. századi elődje, ez is több száz évig bevehetetlen várként írja be magát a történelembe. Nem számítva persze, hogy idényben turisták ezrei veszik be. 

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt