150 éves a bécsi operaház, a „süllyedő doboz”

A világ egyik legjelentősebb operaháza, a bécsi, fennállásának 150. évfordulóját idén ünnepli. Fényes sikerek, világhírű művészek, drámák és tragédiák jellemzik a 150 évet.

Bécs a zene városa, az operaház pedig a város panteonja. A bécsi identitás fellegvára. Pedig nem ez volt az első épület, ahol operát játszottak Bécsben. Elődje a mai Sacher Hotel helyén székelt, és 1708-tól szórakoztatta a bécsi közönséget. Már az is megért egy misét, hisz falai között Rossini és Beethoven is zenélt. De ahogy a Ringstrasse építését elkezdték, nem is volt kérdés, hogy az operát és a komolyzenét kedvelő Habsburgok igényeit kielégítsék, a birodalomnagyságához méltó operaházat felépítsék. (Fotó: ©wikipedia)

A kezdet nem volt zökkenőmentes. Az épület tervezésével Eduard van der Nüll és August von Siccardsburg alkotópáros bízták meg, akik nyomban neki is láttak a munkához, szinte elsőként a bécsi bulváron. Még egy év sem telt el, hogy az egyik építész, Eduard van der Nüll öngyilkosságot követett el, amiben közrejátszott, hogy a tervet az igen kifinomult ízlésű és finnyás bécsi úri közönség kritikával illette.  Nem volt elég, hogy az épületet egy pályaudvarhoz hasonlították, Ferenc Jóska sem állta meg a kritikát, és „süllyedő doboznak” nevezte az opera készülő házát. Az ellenséges közhangulat megviselte van der Nüll-t, felőrlődött az idegrendszere és feladta. Dolgozószobájában felakasztotta magát, felesége itt talált rá. Ami még tragikusabbá teszi az eseményt, hogy neje 8. hónapja hordta szíve alatt gyermekét. Rá két hónapra, hogy társát és barátját elveszítette, August von Siccardsburg szívinfarktusban hunyt el. (Fotó: ©Österreichische Nationalbibliothek)

A bécsi Staatsoper 1869. május 25-én Mozart Don Juanjával nyitott, mint Császári-királyi Udvari Operaház (K.k. Hofoper). Ahogy az akkori sajtó írja, a megnyitás napján barátságtalan zord időre ébredtek a bécsiek. Felhők borították az eget, siratták a tervezőket, akik a pompás épület átadásán nem lehettek jelen.  (Fotó: ©wikipedia)

Nagy ovációval fogadta a közönség a sok viszontagság után befejezett végeredményt. Aki élt és mozgott, és Bécsben számított az ünnepélyes megnyitón jelen volt. Az arisztokrácia színe-java ott tolongott az operaházban, az épületet és egymást mustrálta. Egyik ámulatból estek a másikba, annyira el voltak ragadtatva. Az előadás fél füllel hallgatták, az épület dizájnját csodálták. A fényeket, a színpadképeket, a kosztümöket, a díszletet, a legapróbb részlet is elnyerte a tetszésüket. Utólag már maguk sem értették, a két tervezőt miért is nem éltették. Ferenc Jóska, aki a megnyitón szintén jelen volt, amikor meglátta a végeredményt, orra alatt csak annyit morgott, sajnálja, hogy olyan lesújtó kritikát mondott. (Fotó: ©stadt-wien.at)

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, felépült számos épület és palota Ringstrasse mindkét oldalán és más lett az operaház megítélése is. Az egykori gúnyos megjegyzések feledésbe merültek, a grandiózus, francia neoreneszánsz stílus eleganciája méltó az operaház hírnevéhez. És ma már azt is kevesen tudják, a tervezők ezért a kései dicsőségért vérüket áldozták. Ezrek járnak csodájára az épületnek, az impozáns előcsarnoknak, a márvány lépcsőháznak, a hatalmas nézőtérnek, a pompás belsőnek. (Fotó: ©wikipedia)

Hogy a Bécsi Állami Operaház ma a világ egyik legjelentősebb operaházainak egyike, köszönhető a benne folyó színvonalas munkának, a világhírű művészeknek, rendezőknek, karmestereknek és nem utolsó sorban a mesés „díszletet” megalkotó tervezőknek, hisz ők alkották meg a zene fővárosának kikiáltott Bécs egyik legfontosabb jelképét.

A bécsi operaház imázsa túlnőtt országhatárokon, évente 350 alkalommal gördül fel a függöny, mintegy 600 ezer néző tolong az előadásokon, a repertoár is felettébb gazdag, összesen 60 opera és balett szerepel rajta. A világot jelentő deszkákon számos világsztár fellépett már és nem kisebb nevek, mint Gustav Mahler, Richard Strauss, vagy Herbert von Karaján direktorokként fémjelzik a 150 évet. Aligha akad még egy olyan operaház a világban, mely ennyi világsztárt látott vendégül saját otthonában.

És hogy mért nevezték süllyedő doboznak? Mert időközben a Ringstrasse szintje 1 méterrel megemelkedett, de amikor az alapokat megásták, ezt nem tervezték be.

És arról se feledkezzünk meg, hogy világraszóló esemény a ház falai közt az operabál, mely évről évre vonzza a hírességeket.

Fotó: saját

Ha tetszett a poszt, csatlakozzon a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt