Adrenalinbomba az alsó-ausztriai Alpokban – Hochkar avagy út a semmibe

Az Óperenciás-tengeren innen és túl a kör bezárul, és nem is akárhol, hanem 1808 méteren.  Hochkar a csúcs neve, melyre Alsó-Ausztria felettébb büszke.

Hochkar. Ugye ismerősen cseng Alsó-Ausztria egyik leghóbiztosabb síterepének a neve? Igaz, most, nyár közepén nem síelni érkeztünk ide. A csúcs, a 360° Hochkar kilátó és a túrázás hozott erre. 782 méter magasról, Lassingból indul felfelé az izgalmakat tartogató és pazar panorámában bővelkedő, szerpentines emelkedő. A jó hír annyi benne, hogy nyáron nem csúszik, és nem kell érte fizetni sem.

1440 magasan a parkoló szinte üres, egy-két aktív turista a felszerelésén igazít egyet, mielőtt a csúcsdöntésnek nekiveselkedne. A felvonók téli álmukat alusszák, ám a 4 üléses panoráma lift buzgón forgolódik. Szorgosan rója a köröket, hozza-viszi az embereket. Nem sokáig kéretjük magunkat, megyünk vele, ha már egyszer ennyire hívogat.  Legalább közelről látom, milyen tájat fed a hó előlem. Ez itt Alsó-Ausztria déli csücske, a stájer határ húzódik mellette.

Miközben felfelé zötykölődünk, ízlelgetem a nevet: Hochkar. Vajon mit jelenthet? Bár helységneveket nem szokás lefordítani, most mégis belém bújt a kis ördög, érzem, hogy ezúttal szerencsém lesz, és lám, a gép találatot jelez. Hochkar: magas gleccservájat, szakadék, ezt dobja ki a német-magyar szójegyzék.

Ahogy felérünk a csúcsra, kisebb hókupac emlékezetet a téli síszezonra. Nyomokban még most is látni havat, de hógolyózásra már nem alkalmas. Friss alpesi levegő kínálja magát, jó mélyet szippantok, hogy érezzem a hegy ízét, zamatát. A magyarok egyik kedvenc síterepe nyári ruhára vedlett, szép idővel és izgalmas túraútvonalakkal várja az ideérkezőket.

A libegő egyébként a 360° Hochkarra keresztelt kilátó és a csúcs közelében rak le, onnan pár perces séta célunk elérése. Egyik jobbra, másik balra, balga ki bármelyiket is kihagyja.  Kezdjük a csúccsal, 1773 méter magasról már csak megugorjuk azt a pár métert, és megmásszuk az 1808 méteres Hochkargipfelt. 15 perc kényelmes séta, és a tetőfok az orom a tarsolyomban. Odafent egy kereszt és lélegzetelállító panoráma ejt ámulatba. Ausztria legmagasabb pontja kétszer ekkora, de azért ez sem piskóta.

A libegő túloldalán vár az igazi látványosság, de az épp egy másik irány. Az adótorony egy hangyányit belerondít a tájba, de ez már a 21. század velejárója, ugyanakkor útba is igazít, mert mellőle indul a gyalogút, mely a semmibe visz. Nootent vettük célba, 1740 méter magasra kutyagolva. Egész pontosan oda, ahol 2015-óta vár egy lélegzetelállítóan szédítő, 360 fokos panoráma.

Már ránézésre is bizarr látvány, de aki itt megáll, az megbánja ám. Mit nekem az a kis tériszony, bátran legyűröm, ezt a kevéske sétát meg lazán eltűröm. Remegő lábakkal léptem a hídra, a többieket követve lassan, lépésről-lépésre araszolva. Kapaszkodj erősen, ne félj, nehogy sikíts, mert még jobban beléd áll a félsz, és nehogy lenézz, mert beszippant a mélység, fenséges lesz, meglásd, csak ne parázz már, így sarkalltam magam, miközben óriási mélység tátongott alattam. Minden erőmet összeszedve, mentem bátran előre. Előre, egyenesen a semmibe. Még szerencse, hogy nem szednek érte pénzt, így grátisz indul be az adrenalin-túltermelés.

Legalább ennyi legyen nekem. Ingyen rettegés a hegyen. 60 méter befelé a semmibe, függeszkedve, a felhőket karcolva, egy fém hídban és az osztrák mérnökökben bízva, 120 méter szakadékot magam alatt tudva. Igazi bátorságpróba! Aminek nem is a híd a vége. 8,5 méterrel felette még egy kilátót is emeltek, nehogy idő előtt fellélegezzek. A terasz egy trapézt zár, és belelóg a felhőkbe, a totális szabadság érzését érintve.

Betájoltuk nyugatot, ahonnan Mostviertel visszamosolygott, kelet felé, kicsit arrébb Dürrenstein, és Schneeberg. De hogy biztos legyen, merre milyen hegyet látunk, érdemes a libegőnél egy térképet szerválnunk.

Ha további izgalmakra vágyunk, és még élményekkel tömnénk tarsolyunk, akkor egy igazán különleges mészkőbarlangot, a Hochkarhöhlét ajánlom. Ahogy az ajtó tárul, a hegy gyomrába látunk. A hatalmas sziklaomlásokkal tűzdelt, több mint 600 méter mély alpesi barlang még errefelé is szokatlan. Az óriási üreges termek csak nyáron, és kizárólag vezetéssel nézhetők meg. Figyelem, odabent az állandó hőmérséklet télen, nyáron 8°C, így melegebb felső ajánlott.

A felvonó, ha jó az idő, keddtől vasárnapig, szeptember 14-től október végéig csak hévégén üzemel.

A hegyen 2 mászó útvonal, Klettersteig is található, az egyik nehéz besorolást kapott, a másikat családi mászó útként tartanak számon.

Számos szálláshely és étterem is található fenn a hegyen, a völgyben, Göstling an der Ybbs településen pedig egy családbarát szurdok, a Mendlingtal egykori faúsztatója is meglátogatható, mely családok számára nyújt kellemes kikapcsolódást, de erről majd írok bővebben.

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt