Ferenc József emlékére, akit „sóhercegnek” neveztek Bad Ischlben

Ha Ferenc József élne, menten odacsapna a szívére, hogy kedvenc városát, Bad Ischlt micsoda megtiszteltetés érte. De ne szaladjunk ennyire előre, álljon itt egy történet a császár születésének emlékére. 1830. augusztus 18-án, 190 éve született Ferenc József.

Bad Ischl és a császár neve a történelem során eggyé érett. 86 születésnapjából 81-et itt ünnepelt meg. Némi túlzással Ferenc József egész évben a nyarat várta, hogy visszatérhessen kedvenc üdülővárosába. Pár évet kivéve a júliust és az augusztust egész életében Bad Ischlben töltötte. Bizony jócskán felgyülemlett a rengeteg nyár emléke. Született belőle legenda bőven. Úgy tartják, ha nem lenne Bad Ischl a császár talán meg sem születik, szülei ugyanis 6 éven át hiába várták a gyermekáldást, mígnem a városba érve, egy sósvizes kúrát véve megfogant a leendő császár, majd később az öccse. Így lett „sóherceg” mindkettőjük beceneve. És így esett, hogy Bad Ischl sós vize miatt egyik napról a másikra híres lett, a császár pedig a várossal örök szerelembe esett.

És ha már szerelem, Sisit is itt jegyezte el, a villát, melyet később nyári rezidenciaként használt jegyes ajándékként az anyjától kapta. (Miután a villa magántulajdonba került, így 1918 után az osztrák állam Habsburg kézben hagyta. Az egyik szárnyat Ferenc József és Sisi dédunokája, Markus Emanuel lakja.) A császári pár nyaranta több hetet töltött itt, élvezték a természetet, a csendet, de legfőképp azt, hogy Bécstől távol lehettek. Az Alpok csúcsai közt fekvő városka a kedvencük lett. Miután házasságuk megromlott és Sisi lelki megnyugvást keresve nyakába vette a világot, Ferenc József a városhoz akkor sem lett hűtlen, minden évben várta, hogy július legyen, hogy ide jöhessen. És hogy nő társaság nélkül se legyen, kedvese, az ismert bécsi színésznő, Katharina Schratt tartott vele. Diszkréció mindenekfelett, a vendégházban szállásolták el a császári kedvest.

Hogy a császár munkamániás volt, az köztudott. Szoros napirendet tartott. Minden nap hajnal 3.30-kor kelt, megmosdott, imádkozott, 5-kor reggelizett, 6-kor már az íróasztalánál leveleket rendezgetett. Amikor viszont Bad Ischlben tartózkodott, valamelyest lazult a napirendje, vele tartó kedvese nagy örömére. Őfelsége persze nem tudott egészen kibújni a bőréből. Reggelente pontban 6.30-kor kereste fel szíve hölgyét, akihez gyengéd szálak fűzték, hogy kedvtelve fogyassza el vele früstükjét. A császár szerette a hagyományokat, puritán módon étkezett, ám itt kivételt tett. Mivel a sütemények iránt gyengéd érzelmekkel viseltetett, így reggelire Katharina Schrattól a kávé mellé mindig kuglófot rendelt.

Katharina Schratt-nak azonban nem volt ínyére, hogy ily korán kell őfelsége, és ahhoz sem fűlött a foga, hogy frissen sült kuglóffal bajlódjon minden hajnalban. No meg attól is tartott, hogy urasága a kuglóf minőségében talál kivetnivalót, így arra az elhatározásra jutott, mindenki jobban jár, ha értő kezekre bízza a kuglóf összeállítását. Így esett, hogy az ismert cukrászmesterrel, Zaunert-tel szövetkezett, aki a legnagyobb titoktartás mellett magára vállalta a fenséges eledel elkészítését. A csel olyan jól sikerült, hogy Ferenc Jóska soha meg nem tudta, hogy a mennyei ízhez, a sokat magasztalt kuglófhoz kedvesének gyakorlatilag semmi köze. Hogy a legenda igaz-e, vagy sem, ki tudja, az viszont biztos, hogy a finomság császár-, illetve Schratt-kuglófként vonult be a gasztrotörénelembe.

        

A salzkammerguti kisváros a XIX. század elején lett a „gazdagok és szépek” kedvelt nyaralóhelye. Ma is népszerű és sokan keresik fel minden évben, és most az a nagy megtiszteltetés érte, hogy 2024-re a településének ítélték az Európa kulturális fővárosa címet. Bízzunk benne, hogy addigra a járványnak is vége, és legfeljebb rossz emlékként él majd az emberek emlékezetében.

Fotó: saját/weboldalak/wikipedia

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt