- 2020-03-25
- Kategória Blog
- Tags:
Bécsben a borostyánszemű nyúl, a híres necuke
Aki olvasta Edmund De Waal, A borostyánszemű nyúl – Az elrejtett örökség című művét, annak nem ismeretlen a necuke fogalma. Aki szeretné megcsodálni azt a bizonyos „címadó” nyulat, azoknak különösen izgalmas lesz ez a tárlat. A Zsidómúzeum Az Ephrussik címmel időutazásra invitál, betekintést engedve az egykor híres bankárcsalád kalandos életébe.
Az Ephrussik neve már-már a feledés homályába veszett, mígnem az egykor mesés vagyont felhalmozó és Európa egykor legbefolyásosabb családjáról szóló könyv meg nem jelent. A világ felfigyelt a Ringstrasse legimpozánsabb palotájára, az Ephrussik villájára, a klán sorsára, köszönhetően az egyik utódnak, Edmund de Waalnak, és bestsellerré lett irományának, A borostyánszemű nyúlnak.
Az Odesszából származó zsidó bankárcsalád hihetetlen gazdagságát Charles Ephrussi alapozta meg, amikor a világ egyik legnagyobb terménykereskedője lett. Idővel bankot alapított, melynek bécsi és párizsi fiókja is volt, előbbi vezetését Ignaz fiára, utóbbit Leon fiára bízva. A Párizsban élő, művészetpártoló Leon fia, Charles még apján is túltett, szenvedélyes műgyűjtő és nagylelkű mecénás lévén, kollekciója bővítésére nem sajnálta a pénzt. Többi között így tett szert a kor divatjának hódolva, több száz necukéra, amit birtokolni sikk volt akkoriban Párizsban.
Hogy mi is a necuke? Egy aprócska, Japánból származó faragott figura, melynek igen értékes minden egyes darabja. Fából és elefántcsontból készült, különböző témájú faragványok, melyek akár egy gyufásdobozban is elférnének, olyan csöppek. És hogy mi célt szolgáltak, azon túl, hogy felettébb tetszetősek, arra is van felelet. Mivel a japán kimonókon nincs zseb, az apróbb tárgyakat, pl., keszkenőket kis zacskókba rejtve, úgynevezett necukék segítségével erősítettek a kimonó övére. Ezért is van soknak két lyuk a hátulján. A művészi kivitelezésű aprócska tárgyak igen felkapottak és népszerűek voltak Európában, így sokan gyűjtésükbe fogtak. Charles nem aprózta el hobbiját, gyűjteménye 264 darabot számlált.
Miközben ő és apja Párizsban a művészet bűvkörében töltötték napjaikat, a testvér és nagybácsi Ignaz elképesztő vagyonra tett szert Bécsben. Hatalmas palotát építtetett a Ringen, a Votivkirchével szemben, méghozzá Theophil von Hansennel, a kor sztárépítészével. Amikor Ignaz fia, Viktor nősülni készült, Charles az esküvőre nagyvonalú nászajándékkal, a kuriózumnak számító 264 darabos gyűjteményével érkezett Bécsbe. Az aprócska mütyürkék a házaspár 3 gyermekének, Elisabeth-nek, Giselának, és Ignaznak (becenevén Iggie) kedvenc játékai lettek.
Az anschluss és a második világháború a zsidó családot emigrációba kényszerítette és anyagilag is tönkre tette. Hogy a necuke-gyűjtemény mégis megmaradt, köszönhető volt egy hűséges szobalánynak, Annának, aki darabonként csempészte ki a palotából az értékes apróságokat. Mind a 264-et, melyek egy szalmazsák rejtekében vészelték át a háborús időket.
A legidősebb nővér, Elisabeth, aki időközben ügyvéd lett és hozzáment Hendrik de Waalhoz, egy holland kereskedőcsalád sarjához és Angliában telepedett le, 1945-ben visszatért Bécsbe, hogy megszemlélje, mi maradt a családi vagyonból épségben. Egyedül a necuke-gyűjtemény maradt sértetlen, amit aztán átadott testvérének, Ignaznak, aki kitelepült Japánba, így a faragványok visszakerültek eredeti hazájukba. Ignaz halála után neje, bár ő volt a necukék törvényes örököse, úgy döntött, kerüljön vissza a kollekció az Ephrussikhoz. Így kapta meg Elisabeth unokája, Edmund de Waal a pöttömnyi tárgyakat.
A könyv írója, Edmund de Waal az aprócska tárgyakba első látásra beleszeretett, amint Tokióba emigrált rokona lakásába belépett. Miután pedig az értékes kollekciót megörökölte, úgy érezte kutya kötelessége, hogy családja viszontagságos, kalandos sorsát a szélesebb közönséggel megismertesse. Így születette meg a regénye, és így érkezett maga az író Bécsbe, a családi archivummal, rengeteg eredeti fotóval, és 157 necukéval egyetemben.
A tárlat 2020. április 13-ig látogatható
Cím: 1. kerület, Dorotheergasse 11.
Fotó: saját
Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Bécsi fekete Facebook közösségéhez: itt